Bízzunk önmagunkban!

Szomorú, vagy sem, de rosszul állunk önbizalommal: legyen szó a magánéletünkről, vagy a karrierünkről, folyamatosan falakba ütközünk, ráadásul olyanokba, amelyeket mi húztunk magunk köré – tévedésből. Furcsa paradoxon, amely látatlanul veszi át az irányítást, egészen addig, amíg felismerések sora után magunkhoz nem ragadjuk a kormányt. „Személyes tapasztalatom szerint az önbizalomhiány az önismeret hiányából fakad, abból, hogy nem ismerjük a saját képességeinket, erősségeinket, és könnyedén elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók, bármiről legyen is szó. A kör ördögi, a jó hír viszont, hogy van kiút” – emeli ki a legfontosabb pontot Tóth Gábor, a Tudatos Fiatalok Közösségének ötletgazdája, aki a közös programokon maga is gyakran szembesül az Y és Z generáció meghatározó problémájával.

Gátak a fejünkben

Az önbizalomhiány a legerősebb gátló tényező, amely jelen van a mindennapjainkban. „Sokan gondolják úgy, hogy csak azáltal érdemelhetik ki mások szeretetét, elfogadását, ha valami különlegeset, extrát nyújtanak, ez azonban  hatalmas csapda! Hiszem, hogy mindenki létezésétől fogva értékes, és joga van a boldogsághoz. Ha ebből az alapállapotból indulnánk ki, egészen más lenne a hozzáállásunk az élethez, de sajnos gyakran már az óvodában, általános iskolában letörik a szárnyainkat, és ehhez jön a családunk jó szándéka is, amivel szeretnének megóvni bennünket az esetleges kudarcoktól – így inkább visszahúznak minket a kísérletezéstől. Amikor egy számunkra fontos embertől fiatalon azt halljuk, hogy valamit meg se próbáljunk, mert valószínűleg nem fog sikerülni, gondolkodás nélkül elhisszük, ami bizony láthatatlanul épül be a tudatalattinkba, majd lép működésbe minden egyes ismeretlen helyzetben” – fejti ki a feltehetően sokak számára ismerős kiindulópontot Gábor.

A jellemzően gyerekkorból hozott minták olyan erősek, hogy felnőttként is ezen mechanizmusok mentén gondolkodunk, cselekszünk: ezért fordul elő gyakran, hogy hosszú ideig maradunk benne egy rossz párkapcsolatban vagy egy számunkra egyáltalán nem megfelelő állásban. „Ha egy új kihívással kell szembenéznünk, nem kérdőjelezzük meg a korábban magunkról felhalmozott, nem ritkán hamis tudásunkat, egyszerűen a szokott módon járunk el: eszünkbe sem jut visszakozni, mivel úgy tudjuk, hogy úgysem sikerülne, vagyis minden ilyen döntést autópilóta üzemmódban hozunk, anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk, és ezzel a kör be is zárult. Ha egy szemléletes példával élnénk, a Mátrix című film pontosan azt mutatja be, mi is történik, ha elhiszünk egy illúziót, és azt gondoljuk, hogy ez a valóság. Döbbenetes, igaz?” – teszi fel a kérdést interjúalanyunk.

És ha mégis?

Az önbizalomhiány gyökerei egészen mélyre nyúlnak, felnőttként azonban felülírhatjuk a saját magunkról alkotott tévképzeteinket, feloldhatjuk blokkjainkat. „A felismerés az ugródeszka, ahonnan aztán önfejlesztve, sok idő- és energia-befektetés árán egészen messzire juthatunk. Mindenkinek meg kell találnia ehhez a maga csatornáját, ami lehet a jóga, a meditáció, a családállítás, a theta healing, de akár a sport is, mivel remek gyakorlati terep arra, hogy a fejünkben létező korlátokat ledöntsük. Egy pszichológus vagy coach is sokat segíthet a folyamat során, egyáltalán ne szégyelljünk élni ezekkel a lehetőségekkel” – hangsúlyozza Gábor, aki a felsoroltakon túl a sokkterápia abszolút híve. „Ennek lényege, hogy szembenézünk a félelmeinkkel, és belevetjük magunkat egy számunkra ijesztő, de nem veszélyes helyzetbe. Például egyszerűen nemet mondunk egy olyan munkahelyi dologra, mint a túlóra, amire egyébként mindig csak bólogatni szoktunk, majd bátran és türelmesen kivárjuk, mi történik. A másik fél valószínűleg meglepődik majd, de egyáltalán nem lesz drasztikus végkimenetel, és éppen az ilyen kellemetlen, komfortzónán kívüli helyezetek hatnak a legfelszabadítóbban.”

Ki kell tehát lépnünk a komfortzónánkból, amely sokkal inkább korlátoz, mint biztonságot ad! Minél többször kalandozunk a határainkon túl, annál inkább motoszkálni fog bennünk a kérdés: vajon mi mindenre vagyunk még képesek? A hozzáállásunk így máris megváltozik az ismeretlen helyzetekhez, a korábban uralkodó félelmeink helyébe fokozatosan a gyermeki kíváncsiságunk lép. „Ha úgy érezzük, hogy törekvéseink ellenére is újra és újra az aggodalmaink kerekednek felül, amikor valami újba kellene belevágnunk, mondván, ez úgyis kudarcba fullad, álljunk meg és tegyük fel a kérdést: ez igaz? Amikor például már utáljuk a munkánkat, de nem merünk felmondani, mert attól tartunk, hogy sehova nem fognak felvenni bennünket, a szentimentális énünket helyettesítsük a racionális felnőtt énükkel, ezt a technikát alkalmazva. A válasz egyértelmű lesz, ha a piaci helyzet felől közelítünk, hiszen olyan szintű a munkaerőhiány, hogy ha nem is a szakmánkban, de garantáltan fogunk másik állást találni, heteken belül. A félelmünk tehát alaptalan” – avat be interjúalanyunk az egyszerű, de nagyszerű módszerbe.

A kompetencia ereje

Akkor tudjuk igazán hitelesen képviselni önmagunkat, ha egészen tisztán látjuk a képességeinket, az önbizalom alapja ugyanis az a biztos tudat, hogy valamihez értünk. „Kérjünk visszajelzést a barátainktól, ők mely erősségeinket emelnék ki. Emellett elküldhetjük néhány álláshirdetésre is az önéletrajzunkat, függetlenül attól, hogy váltanánk-e, a pozitív válaszok szintén megerősítenek majd bennünket. Arra is buzdítanék mindenkit, hogy keressen mentort magának, akire felnéz, akitől szívesen tanulna. Mindenki, aki nálunk előrébb jár, elindult valahonnan, és ha valakihez őszintén fordulunk, biztosan támogatni fog bennünket a fejlődésben – ha mi is felajánljuk cserébe a segítségünket, egy mindenki számára előnyös kapcsolathoz jutunk” – vallja Gábor.

És ha mindez nem lenne elég, azt is leszögezhetjük, hogy az önbizalmunk építése nincs életkorhoz kötve, nem tudunk lemaradni róla. Sőt, mindig találhatunk a közösségi média segítségével olyanokat, akik hasonló cipőben járnak, vagyis nem kell egyedül belevágnunk az ismeretlenbe. „Ez egy út, és ha egyszer elindulunk rajta, jó, ha azt is tudjuk, hogy a számtalan jó élmény, új tudás mellett, kudarcok is érnek majd bennünket, de tovább kell mennünk. Az élet is olyan, mint egy videójáték, megannyi pályával, amelyek közül bizonyosakat könnyedén teljesítünk, míg lesznek olyanok is, amelyeknek többször neki kell majd futnunk. Haladjunk fokozatosan, és ahelyett, hogy egy rosszul sikerült helyzeten hosszasan elméláznánk, csak vágjunk bele a következőbe. Emlékezzünk a három másodperces szabályra: bármiről legyen is szó, amivel kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, számoljunk el háromig, és kezdjük el” – javasolja zárásképp interjúalanyunk.

A startpisztoly tehát eldördült, most rajtunk a sor: bármely hétköznapi helyzetet apró, tét nélkül kihívássá fordíthatunk át. Az aha-élmények, a buzdító eredmények nyomán egyre több és több mindenre érezzük majd képesnek magunkat, amit egy álláskeresési, vagy váltási szituációban remekül kamatoztathatunk, az életünk pedig boldogabbá és sikeresebbé válik. Tegyük meg az első lépéseket már ma! Frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide, hogy láthatóvá váljunk a munkaerő-piacon. Válogassunk a legfrissebb lehetőségek között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: önismeret, önbizalom, fejlődés, kihívás, siker