Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Pénzközpontú világban élünk, ahol a közösségi média és a fogyasztói Pénz beszél, vagy mégsem? társadalom is arra sarkall minket, hogy költsünk, lehetőleg minél többet. Mi pedig dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk, csak hogy megvehessük a trendi okostelefont és befizethessük azt a luxusnyaralást, ahonnan a legszebb fotókat posztolhatjuk, miközben a hétköznapok teljesen kifacsarnak minket. Vajon megéri? Erről a kérdésről és a nem is olyan egyszerű helyzet megoldásáról Fehérvári-Varga Judit karrier coach-csal beszélgettünk.

Nem mind arany, ami fénylik

Kezdjük máris egy tévhittel: álláskeresőként a legtöbben csupán aszerint választanak munkát, hogy milyen juttatási csomagot ajánlanak fel nekik, és az elégedettséget az jelenti, ha sikerült emelni a végösszegen a korábbi munkahelyhez képest. A kezdeti lelkesedés aztán hamar alábbhagy, és jönnek az egészen szürke hétköznapok. „A szempontrendszert túlságosan leszűkítjük a pénzre, miközben gyakran pontosan arra költjük a szó szerint keserves munkával megszerzett forintjainkat, hogy kárpótoljuk magunkat a hétfőtől péntekig tartó rémálomért. Ruhákkal, drága hobbikkal, hangzatos programokkal igyekszünk egy kis pozitívumot csempészni az amúgy boldogtalan életünkbe. Olyasmi ez, mintha hétfőtől péntekig szinte fuldokolnánk, a fejünket alig a víz felett tartva, majd jön a hétvége, amikor a költséges pótcselekvéseinknek hála egy kicsit magasabbra emelkedhetünk, hogy aztán kibírjuk a következő öt nap szemünkbe, szánkba csapó hullámait” – vázolja szemléletesen a napjainkban sokakra jellemző alaphelyzetet Fehérvári-Varga Judit.

A fentiekből kiszállni nem könnyű, hiszen minél többet keresünk, annál magasabb életszínvonalon élünk. „Magától értetődővé válik számunkra számtalan extra, amelyek nélkül is élhetnénk akár, de ez ritkán tudatosul, és csak hajtjuk azt a bizonyos mókuskereket, fásultan, motiválatlanul. Pedig ha olyasmivel foglalkoznánk, amiben kiteljesedünk, megéljük a flow-t, nem keresnénk máshol az instant örömöt jelentő impulzusokat. Ez a felismerés azonban nem érkezik magától, hiszen ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk magunkkal, csendre és egyedüllétre lenne szükségünk – ezzel szemben állandóan pörgünk, elfoglaltak vagyunk, vagy igyekszünk annak látszani, vásárolunk, mert megérdemeljük, aztán amikor elillan az újdonság varázsa, már nyúlunk is a következő gyorsan múló eufórikus pillanat után. Huszonkettes csapdája” – hívja fel a figyelmet a szakember.      

Pénz beszél, vagy mégsem? - munka, motiváció, elégedettség

Vigyáz, kész, rajt – de hogyan?

Első és legfontosabb lépésként tehát meg kell tanulnunk programok, kötelezettségek, és elvárások nélkül egyedül lenni, mégpedig tudatosan a jelenre fókuszálva, anélkül, hogy a múlt és a jövő irányába kalandoznánk. Ezután pedig következhet a tükörbe nézés, néhány egészen egyszerű kérdés mentén. „Tisztázzuk, hogyan is szeretnénk érezni magunkat a hétköznapokban, és melyek azok a tevékenységek, amelyek ezt a pozitív hangulatot magukkal hozzák számunkra. Majd ennek fényében érdemes ránéznünk, mi is a helyzet a mostani, jól fizető munkánkkal: vessünk számot, mennyire voltunk boldogok és elégedettek az elmúlt egy évben, fél évben, egy hónapban, egy hétben. A válaszaink egészen árulkodóak lesznek, különösen akkor, ha semmi pozitívat nem tudunk felidézni az összefolyó napjainkból, és csak a hétvége jut az eszünkbe” – hangsúlyozza interjúalanyunk.

Játsszunk nyílt lapokkal, és tekintsük vissza a távoli múltunkba is: mikor voltunk a leginkább lelkesek a munkánkat illetően, mikor éreztük úgy, hogy a helyünkön vagyunk, és miért. A motivációt mindenkinek más adja: van, akinek az elismerés, akad, akinek a barátságos csapat, másoknak a modern, jól megközelítető iroda, a fejlődés lehetősége, vagy a munka-magánélet egyensúlya. „A hétköznapok egymásutánjában nem egyszerű megragadnunk, mi is fontos számunkra, ha azonban a pályánkon nem igazán találunk említésre méltó időszakokat, kizárólag a szabadságok éltetnek bennünket, biztosan rossz irányba haladunk! Vessük össze, hány munkanap és mennyi szabadság jut egy évre, vagy másképp fogalmazva, hány napot kell végiggürcölnünk a nem kedvelt főnök, kollégák, feladatok között azért a két-három hetes egzotikus körutazásért: nincs kétség, nem éri meg” – vonja le a tanulságot Judit.

Úton a valódi cél felé

Ha sikerült felismernünk, hogy csupán a túlélésre játszunk, és a menekülő utakat keressük folyton, következhet a komoly önismereti munka, a rengeteg idő- és energia-befektetés, ami elvezet egy sokkal teljesebb élethez, és talán a valódi hivatásunkhoz is. „A legfontosabb a fokozatosság! Bár abszolút trendi ma feladni az alkalmazotti létet és digitális nomádként járni a nagyvilágot, az ilyen szélsőségek jellemzően kudarcba fulladnak, ahogy a hirtelen ötlettől vezérelt vállalkozások is. Könnyen előfordulhat, hogy még csak munkahelyet sem kell váltanunk ahhoz, hogy visszanyerjük a rég elvesztett motivációnkat: lehet, hogy a cégen belül egy másik részlegen, másik főnökkel, csapattal már jól érezzük magunkat, de kiderülhet az ellenkezője is, hogy a vállalattal nem tudunk azonosulni, de egy másik multiban már megtaláljuk a számításunkat. Persze az is lehet, hogy a nagyvállalati szektor nem való nekünk, és a KKV lesz a mi világunk. Ha ez sem válik be, akkor valószínűleg a szabadság és kreativitás megélése adja majd meg a kellő lendületet számunka, de ez pusztán a tapasztalás által derül majd ki számunkra” – részletezi a karrier coach.

Bízzunk önmagunkban, és ne hagyjuk, hogy a környezetünkben élők a saját félelmeik okán letérítsenek bennünket az útról: mi tudjuk, mitől leszünk boldogok! Ha ez nem a projektmenedzseri állás, a céges autó és az évi végi bónusz, hanem az, hogy fotósként vagy jógaoktatóként váltsunk pályát, álljunk ki emellett a szakember szerint. „Maradjunk tudatosak, és tervezzük meg a szükséges lépéseket: váltsunk részmunkaidős állásra, és kezdjünk el ismerkedni az új területünkkel, vagy vágjunk bele egy képzésbe, anélkül, hogy túl nagy kockázatot vállalnánk. Kérdezzük a szakmában dolgozóktól, mit szeretnek a munkájukban, mi jelent nehézséget számukra, milyen buktatókkal kell számolnunk, ha elkezdjük – tanácsolja interjúalanyunk.

És hozzáteszi: „A legfontosabb, hogy mindig lássuk a célt magunk előtt, és azt, hogy mit miért teszünk, így nem fog nehezünkre esni, ha a szabadidőnkből vagy a pénzünkből a vágyott területre áldozunk. Sőt, ahogy belekóstolunk egy olyan életformába, munkába, amely a hétköznapokban is jó érzéssel tölt el bennünket, egyre kevésbé lesz szükségünk pótcselekvésekre, és ami a legjobb, hogy valószínűleg sokkal kevesebb pénz is elegendő lesz ahhoz, hogy boldogok legyünk.

Ne várjuk meg, amíg teljesen kimerülünk a motiváció hiányában, ha ugyanis már a kiégés jeleit tapasztaljuk, sokkal nehezebb visszatalálnunk belső mozgatórugóinkhoz. Bátran kérjük szakember segítségét, ha elakadnánk az önismereti folyamatban, és arassuk le a befektetett munkánk gyümölcseit. Amennyiben épp állást keresünk, gyűjtsünk információkat leendő munkaadónkról, és a személyes preferenciáinknak megfelelő munkákra pályázzunk. Kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, így biztosan nem maradunk le egyetlen nekünk való lehetőségről sem.

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, motiváció, önismeret, elégedettség, egyensúly