Pályaválasztás – személyre szabva

A pályaválasztás előtt álló fiatalok gyakran rendkívül nehéz helyzetben vannak. Akadnak ugyan olyanok, aki kicsi gyerekkoruk óta elkötelezettek egy szakma iránt, a többség azonban egyáltalán nem tudja, merre induljon, és általában megfelelő segítséget sem kap az eligazodáshoz. „A sikeres pályaválasztás alapja az önismeret, ez a fogalom azonban gyakorlatilag hiányzik az oktatási rendszerünkből, ahogy általában a családi szótárakból is. Az önismerettel azonban nem felnőttkorban kellene elkezdenünk foglalkozni, ha nem így tennénk, valószínűleg nem lenne annyi pályaelhagyó, mint napjainkban” – kezd bele a témába Andrási Betty, pszichológus.

Szomorú tények

A magyar munkavállalók 44 százaléka nem azon a területen dolgozik, amelyben a legmagasabb végzettségét szerezte, ráadásul további 44 százalék aktívan gondolkodik a pályaváltáson. A legtöbben a magasabb kereseti lehetőségek miatt néznek új lehetőségek után, miközben az eredeti területük kiválasztásánál ez a szempont elhanyagolható mértékben volt csak jelen – derült ki a Profession.hu legújabb reprezentatív kutatásából.  A felmérés arra a nem meglepő tényre is rámutatott, miszerint százból összesen kilenc munkavállaló maradt azon a pályán, amit a szülei, illetve tanárai nyomására választott, pedig ez a tendencia máig jellemző Betty szerint.

„A hozzám fordulók egyik leggyakoribb problémája, hogy még a harmincas, sőt negyvenes éveikben sem tudják, mivel is szeretnének foglalkozni, miben éreznék jól magukat. Az Y generáció tagjaira különösen igaz, hogy általában semmilyen lehetőségük nem volt a pályaválasztásról tájékozódni, ahogy az sem merült fel, hogy mi is lenne a számukra testhezálló terület. A továbbtanulás során sok esetben még ma is a szülők döntése érvényesül, ráadásul továbbra is él az a közvélekedés, miszerint mindenkinek főiskolára, egyetemre kell mennie, miközben számtalan szakmában munkaerőhiány van, és a megélhetés sokkal kevésbé lenne kérdés, mint megannyi diplomás területen, ahová az alacsony ponthatárok miatt könnyű bekerülni.”

Vissza a gyermekkorba

A probléma tehát mélyen gyökeredzik, és egészen a gyermekkorig kell visszakanyarodnunk a megoldásokért. „A szülő feladata lenne, hogy már kicsi korában megfigyelje a gyermekét, melyek azok a képességei, készségei, amelyekben kitűnik a többiek közül. Az alap temperamentum jellemzően már négy-öt éves korban megmutatkozik, és ez nem változik az életünk során. Ha valaki gyerekként például nem bírja a monotonitást, az felnőttként sem fogja, hiába erőltet magára egy ilyen munkakört, soha nem lesz boldog benne. Vagyis már iskolát is a gyerek személyiségéhez kellene választani: van, akinek egy alternatív iskola lesz testhezálló, míg másoknak egy gyengébb vagy egy erősebb intézmény. A megfigyelést a tanároknak is folytatniuk kellene, teljes mértékben arra koncentrálva, amiben az adott gyerek jó, szemben a hiányosságok hangsúlyozásával, vagyis azzal, ahogy most működik a rendszer” – fejti ki a szakember.

A gyerekek tehát egyáltalán nem ismerik meg önmagukat, sőt az iskolarendszer törekszik is az uniformizálásra, de nem ez az egyetlen hibája. „Hatalmas probléma, hogy az oktatás nem zárkózott fel a digitális fejlődéshez. Az interneten minden információ, lexikális tudás elérhető, a tanítás ennek ellenére még a hagyományos keretek között zajlik, és az okoseszközökkel szocializálódott diákoktól elvárják, hogy ássák bele magukat a sok tekintetben elavult tananyagba, miközben az ő képességeik már egyértelműen a digitális világra reagálnak. Valószínűleg nagy innovációkra lennének képesek, ha erre teret kapnának, de emellett az internethez való hozzáállás is szemléletváltás után kiált, a szülői és a tanári oldalról egyaránt. Ez egy remek eszköz arra, hogy kitágítsa a világot, az érdeklődési kört a fiatalok számára, ha megtanulják jól és produktívan használni” – vallja interjúalanyunk.

Homályos jövő

A pályaválasztás a fiatalok életében egy rendkívüli stressz-faktorként van jelen, ráadásul anélkül kell meghozniuk a súlyos döntést, hogy tudnák, mit is takar egy főiskolai vagy egyetemi szak, vagy mit is jelent egy-egy hangzatos szakma. „Amikor a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre kell egy középiskolásnak válaszolnia, komoly akadályokba ütközik, ugyanis egyáltalán nem tudja, miből is választhat. Egy felmérés szerint kétszáz állásnál többet nem tudunk felsorolni, vagyis ebben gondolkodik az elménk. Pedig a változás állandó, különösen ma. Léteznek már olyan munkakörök, amelyekről néhány éve még csak nem is hallhattunk, ahogy az is borítékolható, hogy pár év múlva egyes feladatkörök teljesen el fognak tűnni. Emellett a jövőkép megalkotásához reális pénztudatra is szükség van, ahogy olyan fogalmakat is ajánlott a gyerekekkel tisztázni, mint a rezsiköltség vagy a számlák” – hangsúlyozza Betty.

És hozzáteszi: „Azoknak a fiataloknak, akik általában a szülők aggodalma okán érkeznek hozzám, mert nem tanulnak eleget, túl sokat interneteznek, vagy, mert nem tudják, merre akarnak továbbmenni, a fentiekre tekintettel azt a kérdést szoktam feltenni, hogy milyen éltet képzelnek el maguknak, erre ugyanis valódi választ tudnak adni. Például nagy házat vagy egy kis lakást szeretnének, a biztonság a legfontosabb számukra, és fix bér lenne ideális számukra, vagy szeretik a kihívásokat, és a jutalékos rendszerben tudnának kiteljesedni. Ehhez érdemes hozzátenni a bioritmust, és a személyiség további jegyeit is, mert ezek a faktorok jelölik majd ki azokat a munkaköröket, amelyek illenek az adott fiatal egyediségéhez, igényeihez.”

A szakember azt tanácsolja a diákoknak, hogy igenis hallgassanak a belső hangjukra, és ha érdeklődnek egy szakma iránt, bátran keressék a lehetőséget, hogy belelássanak a dolgos mindennapokba. „Lehetséges, hogy valaki autószerelő szeretne lenni, majd néhány napot eltölt egy műhelyben, és rádöbben, hogy képtelen lenne erre a munkára, így viszont biztosan nem dönt majd hibásan. Egy mentor is az önmagával ismerkedő kamasz vagy fiatal felnőtt nagy segítsége lehet. Olyan támogatót ajánlott választani, aki elégedett a munkájával, válaszol a kérdéseinkre és bíztat is bennünket. Ha elindulunk ezen az úton, csak nyerhetünk, ugyanis azt, aki tisztában van önmagával, és idejekorán érdeklődésének megfelelően építeni kezdi kapcsolatait, a megfelelő munka meg fogja találni, anélkül, hogy azt keresnie kellene” – összegzi a szakember.

Ne feledjük: soha nem késő rátalálni a hivatásunkra! Nézzünk szembe önmagunkkal, és vágjunk bele. Nézzünk szét mihamarabb a legfrissebb állások között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is. Ha pedig a készségeinket jól kidomborító önéletrajzunkat feltöltjük ide, a munkáltatók számára is láthatóvá válunk.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: pályaválasztás, munka, szakma, karrier, önismeret