Kiégve 29 évesen

Burnout. A fogalom néhány éve szivárgott be a köztudatba, és bár a betegség létezik, hazánkban mégis tabunak számít. Pedig a kiégés közel sem a lustasággal, de még csak nem is a munkaundorral egyenlő! Bármely munkakörben dolgozókat veszélyeztethet, akik állandó stresszben, irreálisan magas elvárások nyomása alatt, vagy negatív hangulatú, esetleg bántó légkörben végzik munkájukat. Interjúalanyunk, András elmesélte, hogyan vált a meseszerűen sikeresnek tűnő életéből súlyos rémálom.

A felelősség öröme

András közgazdászként diplomázott öt évvel ezelőtt, majd szinte azonnal munkát kapott egy multinacionális cég beszerzési osztályán. „Talán egy hónapig sem kerestem állást, máris megtalált egy testhezálló lehetőség. Ezt jó visszaigazolásként értékeltem, hiszen gyakorlatilag az egyetem alatt végig dolgoztam, az értékesítésben, különböző pénzügyi területeken és a marketingben is szereztem tapasztalatot, ami jól kiegészítette az egyetemen tanultakat. Élveztem a munkát, az átlagosnál magasabb fizetést, és éltem a pályakezdők tipikusnak tekinthető életét. Hatalmas a baráti társaságom, munka után jellemzően velük és a legfőbb hobbimmal, a focival töltöttem az időt” – kezd bele a majdnem átlagos történetbe a fiatal férfi.

A folytatás is pozitívnak hangzik, hiszen egyre jobb eredményeket ért el a munkájában, és az elismerés sem maradt el: „egy év után a helyi beszerzési csapat vezetőjének neveztek ki, majd pedig talán tíz hónap sem telt, mire regionális vezető lettem. Hálás voltam a feletteseim bizalmáért, örültem a felelősségteljes munkakörnek, mert egyre inkább úgy éreztem, van értelme annak, amit csinálok. Minden nap bizonyítani akartam, nem elégedtem meg a jó teljesítménnyel, a legjobbat akartam nyújtani. Bár a munkatársaim részéről egyre többször tapasztaltam irigységet, ezt igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Láttam a saját fejlődésem, és azt is, hogy kemény munkával szinte bármit elérhetek.”

Semmi nincs ingyen

András élete 27 évesen csak a munka körül forgott. Az esti fociedzéseket nem tudta összeegyeztetni a napi tizenkét, olykor akár tizenhat óra munkával, a barátaival már csak ritka alkalmakkor találkozott. Egyre többször érezte fáradtnak magát, de úgy gondolta, ez normális, és bízott benne, hogy ez az életritmus csupán átmeneti. „Nem volt idegen számomra, hogy áldozatokat kell hoznom a munkámért. Már gyerekként is volt ebben részem, csak akkor a foci miatt, majd egyetemistaként a munka-tanulás összeegyeztetése járt olykor lemondásokkal. De mindig láttam magam előtt a célt. Ekkor sem a céges autó, vagy az öltönyös mindennapok motiváltak, hanem hogy kiaknázhatom a bennem rejlő potenciált, hogy feszegethetem a határaimat” – vallja interjúalanyunk.

És hozzáteszi: „nagyon nehezen ismertem be, hogy bizony az én energiám is véges. Akkor már hosszú ideje nem voltam szabadságon. Mivel folyton az aktuális projekteken jártak a gondolataim, éjjelente gyakran forgolódtam, rosszul aludtam. Újra és újra elhatároztam, hogy visszaveszek a tempóból, de hiába, akkor már magasan volt a léc, amit meg kellett ugornom. Esténként néha megittam egy-egy pohár bort, hogy ki tudjak kapcsolni, aztán ez lassan mindennapossá vált. Ma már tudom, hogy a bajok valahol itt kezdődtek, és nem az alkoholfogyasztás miatt. Soha nem váltam függővé, viszont teljesen kiüresedtem lelkileg, a szociális kapcsolataim minimálisra csökkentek, kezdtem kimerülni.”

A tünetek a kiégés jellemzői. A kimerülést általában a munkából való kiábrándulás követi, de mivel a betegségben szenvedők életét már szinte csak a karrierjük tölti ki, ezért a legtöbben új feladatokba menekülnek. A fiatal vezető is így tett: „úgy értelmeztem a lelki és fizikai jeleket, hogy valószínűleg már nem jelentenek kihívást számomra a mindennapok, rutinná vált mindaz, amit csinálok, és másra van szükségem. Cégen belül megpályáztam egy állást az értékesítési részlegen, ötven fő vezetője lettem. Újra lelkes voltam, mintha új lendületet is kaptam volna, de ez csupán néhány hónapig tartott. Egyre letargikusabb lettem, éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, és már kedvem sem volt bemenni dolgozni reggelente.”

Új élet, új értékek

Segítséget kérni talán a legnehezebb, András családja unszolására keresett fel egy szakembert. „Egy coachhoz kezdtem el járni, hogy feloldjuk az elakadást a karrieremben, és megtanuljak néhány relaxációs technikát. Nem igazán értettem, mi is a probléma, hiszen mindenem megvolt, amire csak vágytam, a szakma is elismert, csak épp a kezdeti örömöt veszítettem el, na meg a sportot és a barátaimat. Azt hittem, elegendő lehet a munkarenden változtatni, betartani a nyolc órás munkaidőt, de karrier-tanácsadó néhány alkalom után azt javasolta, hogy forduljak pszichológushoz. Nem volt könnyű elfogadnom, hogy komolyabb a baj, de azóta is hálás vagyok, hogy tovább irányított. A kiégésre specializálódott szakember kérdései azonnal betaláltak. Rádöbbentem, hogy a mókuskerék taposása közben elveszett a munkám értelme, és mivel másra már nem jutott időm, így az egész életem vált céltalanná. Igazi arculcsapás volt számomra ez a felismerés” – osztja meg interjúalanyunk.

A sikeres férfi felmondott munkahelyén, és egyetlen célja, hogy visszataláljon önmagához. „A legközelebbi barátaimat leszámítva mindenki meglepődött a döntésemen, hiszen kívülállóként csak a siker csillogó oldalát látták, de akkor döbbentek meg igazán, amikor megtudták, hogy már fél éve takarítóként dolgozom. Olyan munkára vágytam, amely a legkevesebb a felelősséggel jár, és garantáltan nincs túlóra, vagy olvasatlan e-mail a munkaidő letelte után. Végre újra focizom is, amatőrként, másod osztályban. Biciklivel járok, néha önkénteskedem is pár ismerősömmel, és bármennyire hihetetlenül is hangzik, de élvezem mindazt, amiről most  szól az életem. Újra vannak élményeim, jól működő párkapcsolatom, és végre megint jól alszom. Nem tudom, mi lesz a következő lépés, hogy visszatérek-e még a multivilágba, vagy inkább a saját lábamra állok, de a leckét mindenesetre megtanultam. Máshol vannak már a hangsúlyok, és ehhez megingathatatlanul ragaszkodom” – összegzi a tanulságot András.     

Ha hasonló cipőben járunk, ne szégyelljük magunkat, mert nem vagyunk egyedül a problémával! Forduljunk szakemberhez, aki képes minket visszavezetni arra az útra, amit egyedül nem találunk. Lehetséges, hogy már a munkahelyváltás is javulást hoz az életünkbe, ezért figyeljünk a legfrissebb állásokra, vagy keressünk személyre szabott beállítasink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, siker, kiégés, segítség