Munkahelyi terror?

Munkahelyi terrorról akkor beszélünk, ha egy munkavállalót kollégái és/vagy vezetői legalább fél éven át, heti rendszerességgel különböző inzultusoknak, zaklatásoknak tesznek ki, melynek következtében az érintettnél akár fizikai vagy pszichés megbetegedések alakulhatnak ki. Szomorú tény, hogy valószínűleg mindannyiunknak volt már ilyen tapasztalata élete során, legfeljebb nem tudtunk róla, vagy nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Azonban ha a molesztálás állandósul, ne hagyjuk figyelmen kívül! A kényes témáról Pécs Lászlóval, a 2009-es év Beszerzési Menedzserével beszélgettünk.

Áldozat bárkiből lehet

A mobbing kapcsán három tipikus megjelenésről beszélhetünk. Az első, és egyben leggyakoribb eset, amely jelen cikk témája is, amikor azonos szinten lévő kollégák között hatalmasodik el a konfliktus. Ez a pszicho-terrort jelentő helyzetek 40-50 százalékát teszi ki. A vezetők beosztottak felé irányuló támadásai 35-40 százalékban jellemzőek, és a maradék 10 százalékon osztoznak azok az esetek, amikor alulról felfelé történik a terror, valamint amikor a vezető horizontális és vertikális zaklatása egyszerre érzékelhető a szervezetben.

„A probléma mindig negatív érzésekből, irigységből, versengésből fakad a munkatársak között. Gyakran nem szakmai nézeteltérés vezet a terrorhoz, hanem a személyes szimpátia hiánya vagy épp egy olyan szituáció, ami az érintetten szintén teljesen kívül áll, vagyis amikor az illető a vezető kedvencévé válik, és a vele szemben érezhető megkülönböztetett figyelem generálja a kollégák heves, negatív reakciót. Fontos hangsúlyozni, hogy a feszültséget nem az áldozat generálja viselkedésével, ő teljesen vétlen” – kezd bele a témába a tapasztalt vezető. 

Fokozatok

A munkahelyi terror első fázisa valamilyen szakmai konfliktus. „A támadások irányulhatnak az érintett szakmai munkájára, például visszatartják a munkájához szükséges információkat, vagy egyenesen félreinformálják. Az is megtörténhet, hogy a munkatársak elzárkóznak az együttműködéstől, szándékosan megakadályozva ezzel a határidők betartását, a feladat pontos elvégzését. Gyakori, hogy a zaklatás személyes jellegű: az áldozatot kirekesztik a közösségből, szándékosan kihagyják a közös programokból, mint például a közös étkezés, kibeszélik, gúnyolódnak rajta” – vázolja a jellemző kiindulópontokat a szakember.

A második szint maga a pszicho-terror, amikor is az ellenséges megnyilvánulások a támadott személy irányában hosszabb ideje, kb. már fél éve tartanak, az inzultusokkal naponta, hetente szembesül az áldozat. „Sokan nem ismerik a mobbing kifejezést, így azt sem tudják megfogalmazni, hogy épp ez történik velük, mégis egyértelműen felismerhető a szituáció. Az érintett támadója jelenlétében az átlagosnál jóval feszültebb, fizikailag és lelkileg sem érzi jól magát, a komfortzónáján kívülre kerül. Sokaknál bizalmatlansággal párosul mindez, vagyis az áldozatok gyakran már a jó szándékú közeledésekben is a támadást látják és agresszívan reagálnak” – fejti ki László.  

A folyamat akár jogsértésekkel is folytatódhat, amikor a munkáltató, teljesen jogtalanul a mobbingot elszenvedőt lája a kialakult probléma forrásaként, és igyekszik megregulázni őt a munkaviszonyt szabályozó törvényes eszközök által. Az áldozat így teljesen méltatlan helyzetbe kerül, ami tovább fokozza indulatait, és akár a teljes összeomlás is bekövetkezhet: a depresszió a munkahelyi terror jellemző kísérője. Az ördögi kört gyakran a valamelyik fél által kezdeményezett felmondás zárja le.

Van kiút?

Nem véletlen az ördögi jelző használata, ha ugyanis nem teszünk a bennünket érő inzultusok ellen, a zaklatás akár 2-5 évig is elhúzódhat, aminek testi-lelki egészségünk komoly kárát láthatja, ne hagyjuk tehát annyiban! „Ha észrevesszük magunkon, hogy egyre frusztráltabbá válunk a munkahelyünkön bizonyos kolléga közelében, ajánlott közbelépnünk, még mielőtt a helyzet egészen rosszra fordul. Először érdemes megbizonyosodnunk arról, hogy a mobbing valóban fennáll, nem csak túlreagálunk egy személyes konfliktust: kérdezzünk meg több közvetlen munkatársunkat arról, hogy észrevettek-e bármit abból, amit mi. Figyeljük meg a támadót is, például egy meetingen, hogy hogyan beszél másokkal, ehhez képest valóban másképp viszonyul-e hozzánk” – javasolja a szakember.

Amennyiben feltételezésünk igazolást nyert, beszélnünk kell a támadónkkal. „Ez nagyon nem egyszerű. Lehetséges ugyanis, hogy a zaklató úgy tesz majd, mintha nem is tudná, miről van szó, sőt akár még jobban fel is bátorodhat azután, hogy azt látja, komoly hatása van ránk. Kellő diplomáciai érzék és némi fantázia is szükségeltetik a valódi eredményhez. Ha ez után sem történik változás, be kell vonnunk a felelős vezetőt is, ezzel megelőzhetjük a jogtalan szankciókat, és esetleg azt is, hogy el kelljen hagynunk egy egyébként kedvelt munkahelyet. A nyitott és szociálisan érzékeny vezető megoldást fog találni, ami lehet áthelyezés, vagy esetenként a zaklató eltávolítása.  Ha mégsem, az sokat elárul a szervezet egészéről, és ilyenkor ajánlott elgondolkodni azon, hogy a karrierünket egy másik cégnél folytassuk” – összegzi László.

Tartsuk észben a fentieket, és ha úgy látjuk, próbálkozásaink ellenére sincs kiút a rossz helyzetből, váltsunk! Frissítsük önéletrajzunkat a Profession.hu díjnyertes alkalmazásával, és töltsük fel ide, hogy a potenciális munkáltatók ránk találhassanak. Figyeljünk a legfrissebb álláslehetőségekre, vagy használjuk személyre szabott beállításainkat. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, karrier, munkahely, mobbing