3 dolog, amitől egy HR-es gyanút fog
Minden passzol, ragyogó az önéletrajzunk, megvan a kémia a toborzóval is. Mégis, akár a legígéretesebb helyzetben is el lehet bukni. Hogyan álljunk helyt?
Önnek ajánljuk!
Bizony, sajnos nem nehéz belefutni abba a hibába, hogy amint behívtak minket egy interjúra, már szinte a zsebünkben is érezzük a szerződést, szinte már látjuk magunk előtt ahogyan boldogan fogunk kezet jövendőbeli munkaadóinkkal egy gördülékeny interjú után.
De, hát miért is ne reménykedhetnénk? Elvégre tökéletes az önéletrajzunk, szuper motivációs levelet írtunk, megfelelünk a szakmai elvárásoknak, tapasztalatunk is van, beszéljük a kívánt nyelve(ke)t, és még a cég közösségében is el tudjuk magunkat képzelni. Egyszóval, mi vagyunk a Tökéletes Jelentkező. Sajnos azonban a célegyenesben is nagyon könnyű elbukni, érdemes odafigyelnünk az alábbi pár dologra, hogy ne veszítsük el a kiválasztó csapat támogatását.
Folyamatosan csak magunkról beszélünk
Igen, tény és való, hogy egy interjúról beszélünk, ahol elvileg az lenne a dolgunk, hogy a kérdésekre válaszolva minél több dolgot elmeséljünk magunkról. Az azonban abszolút intő jel, ha semmilyen más név, vagy történet szereplő nem merül fel a fél óra-óra alatt.Elvégre biztosan voltak számunkra kedves kollégáink, esetleg olyan felettesünk, akire felnéztünk, ügyfelek, akikkel öröm volt együtt dolgozni, vagy csupán egyszerűen példaképek.
Ha senki mást nem említünk magunkon kívül, jó eséllyel könyvelnek majd el minket annak a kollégának, aki megissza az utolsó bögre kávét és nem főz újabb adagot, aki panaszkodik, ha egy kis extra munkát kell bevállalnia, vagy, aki ráküld a nyomtatóra reggel egy 1000 oldalas anyagot, miközben tudja, hogy egy kollégájának határidős leadása van.
Meséljünk kedvesen és elismerően volt csapatunkról, ügyfeleinkről, és emeljük ki mások sikereit is egy közös projekt kapcsán.
Nem említjük meg a gyengeségeinket
Az egyik leggyakoribb interjú kérdések, a „Mik a rossz tulajdonságai?”, illetve a „Mik a gyengeségei?”. Nem hiába tanácsolja számtalan cikk, hogy a válaszunk semmiképpen ne az legyen: „Az, hogy mindig a tökéletességre törekszem.” Sokan tartanak tőle, hogy őszintén beszéljenek azokról a területekről, amikben nem a legjobbak, pedig, ha megfelelően kommunikáljuk őket, sokkal hitelesebbek leszünk.
Ha például tudjuk magunkról, hogy nem fogalmazunk jól, nyugodtan mondhatjuk, hogy dolgozunk az íráskészségünkön, ahelyett, hogy csak a tökéletességünket hangsúlyoznánk. Soha senki nem fogja elhinni, hogy nincsenek hibáink.
Nem profi a hozzáállásunk
Igenis előfordulhat, hogy valaki, aki kínosan ügyel a pontosságra, pont az interjú reggelén önti magára a kávét, vagy kési le a buszt. Az is megeshet, hogy mi vagyunk a világ legprecízebb jelentkezője, de éppen abban a pillanatban csatoltuk a kért dokumentumot, amikor elszállt az internet, és így hiányos lett a jelentkezésünk. Az azonban mindig nagyon fontos, hogy lássák, őszintén rosszul érezzük magunkat a történtek miatt, és igyekszünk a lehetőségeinkhez képest jóvá tenni a hibáinkat.
Viszont, ha még a legegyszerűbb kérdés megválaszolása során is elkáromkodjuk magunkat, vagy éppen felhozzuk a legutóbbi szakításunkat, gyorsan hozzátéve, hogy: „Ó, jaj, nem is tudom, ez most miért is mondtam!”, nos, csak az interjúztató bizottság jó szándékán múlik, hogy az izgalom rovására írják fel a helyzetet, vagy egyből leírnak minket, mint jelentkezőt. Ha azt látják, hogy stresszes helyzetben így viselkedünk, joggal feltételezhetik, hogy a hétköznapok feszültségei is hasonló reakciót váltanak majd ki belőlünk. Jusson eszünkbe, hogy a HR csapatnak csupán egy telefonhívásába kerül, hogy rákérdezzenek az előző főnökünknél, illetve munkatársainknál erre a viselkedési problémára.
Ha oda tudunk figyelni a fenti tanácsokra, könnyedén biztosíthatjuk a HR csapatot arról, hogy valóban a megfelelő emberrel dolgozhatnak majd együtt!
Készítette: Profession.hu
