Új karrier: jogi területről a divat világába

Hogy mi a közös pont egy jogi állás és a stílustanácsadás között? A kifinomultan elegáns, nőies megjelenés, és interjúalanyunk személye. Dr. Ragány Angéla, személyi stylist, szín- és stílusszakértő, a ColourMyStyle üzlet megálmodója látszólag távolról érkezett a ruhák világába, valójában azonban mindig is erős volt a kötődése a stílusos öltözködéshez, és bár néhány évvel ezelőtt nem volt könnyű beismernie, hogy nincs jó helyen, megérte kockáztatnia, és belevágnia valami egészen újba. Beteljesült karrierálomról, a váltás mozgatórugóiról, és a megtalált hivatásáról mesélt nekünk.

P: Gyerekként mire gondoltál, mi leszel, ha nagy leszel?

Angéla: Azt képzeltem magamról, hogy csinosan, magassarkú cipőben tipegek majd a Parlament folyosóján, ami meg is valósult egy ideig, sőt minden más maradt, csak a Parlament változott. Hogy lefordítsam a terveimet: 15-16 évesen jogásznak készültem, ami a humán beállítottságom miatt adta magát, úgy gondoltam, a jogi diploma jó belépő lehet szinte bárhova, de persze ennyi idősen még nem is tudtam pontosan, mit is takar ez a szakma.

P: Tehát elvégezted a jogot, majd el is indultál ezen a pályán. Mesélj kicsit a kezdetekről.

Angéla: Éltem többször külföldön, az egyetem alatt és közvetlenül utána is, így az első állásom Brüsszelben volt: egy hat hónapos gyakornoki program keretében dolgoztam az Európai Tanács Jogi Szolgálatánál. 2008 nyarán jöttem haza, és belekezdtem az álláskeresésbe. Mindenképp külügyi vonalon gondolkodtam, így kerültem a Parlament Európai Uniós Bizottságához, majd pedig a Külügyi Igazgatóságra. Összesen három évet töltöttem el ezekben a munkakörökben, amelyek illettek a profilomba, és a kezdeti időkben nagyon szerettem a feladataimat, ráadásul a munkám részeként havonta valamelyik európai nagyvárosba is el kellett utaznom, biztosítva a kiutazó képviselők számára az adminisztratív hátteret. Majd ezután még egy évig a Honvédelmi Minisztériumban dolgoztam, ott kezdett el érlelődni bennem a váltás gondolata.   

P: Kívülről izgalmasnak és változatosnak tűnik ez a munka. Miért tört meg a kezdeti lelkesedésed?

Angéla: Eleinte tényleg nagyon jól éreztem magam a jogászi szerepben, motiválóan hatott rám az impozáns közeg, aztán idővel egyre inkább szembesültem a munka száraz, szakmai részével, a kezdeti változatosság megszokássá vált, ahogy a sokadik utazás sem volt már több, mint kötelező rutin. Kezdtem észrevenni magamon, hogy már nem vagyok boldog, nem érzem hasznosnak, amit csinálok, a gondolataim folyton máshol járnak, sőt már délután kettőkor az öt órát várom, pedig még csak néhány éve dolgozom a szakmában. Így lett napról napra erősebb bennem az érzés, hogy nem akarok még évtizedeket hasonlóan eltölteni, elpocsékolva az időm.

P: Mi adta meg számodra a végső lökést, hogy elindulj a jelenlegi hivatásod felé?

Angéla: Elsőre meglepőnek tűnhet, a gyújtópont mégis az volt, hogy egy nagyon rossz hajszínt festett nekem a fodrász, és meg akartam érteni, miért is nem érzem magam komfortosan ezzel a hajszínnel, majd elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon min múlik, hogy kinek mi áll jól. Egyre többet olvastam erről, majd annyira beszippantott a téma, hogy jelentkeztem egy stylist képzésre, hogy akár csak hobbi szinten is, de megértsem az összefüggéseket. Nagyon intenzív időszak volt ez, munka mellett, hétvégente végeztem a tanfolyamot, majd miután készhez kaptam az oklevelet, egyre égetőbb lett a kérdés számomra, hogy hogyan tovább.

P: És mi lett a válaszod?

Angéla: A párom, aki azóta már a férjem, nagyon sokat segített a váltásban, és buzdított arra, hogy induljak el a számomra örömöt jelentő irányba. A munkámat fokozatosan leépítettem, hat- majd négy órába kértem át magam, közben már egy-egy ügyfelet is tudtam vállalni. Így megvolt számomra az anyagi biztonságot jelentő átmenet, ami nagyjából fél évig tartott, majd meghoztam a végső döntést, és felmondtam a munkahelyemen. Kezdetben volt még pár nehezebb hónap, amikor még nem volt annyi ügyfelem, ekkor el is bizonytalanodtam, hogy jól tettem-e, hogy az ismeretlen újat választottam, de aztán az idő engem igazolt, még ha olykor próbára is tette a türelmemet a várakozás.

P: Stylistként indultál, de ma már egészen színes a profilod. Mi minden tartozik bele?

Angéla: Mai napig a legtöbben, elsősorban nők, színtanácsadásra érkeznek hozzám, de azóta már foglalkozom férfiakkal is, tartok workshopokat, céges tréningeket, vannak tanítványaim, és tavaly nyitottam meg az üzletemet, ahol heti egy-két napot töltök. Nincs két egyforma munkanapom, mivel a felsoroltakon túl igen sok háttérmunkát kíván egy vállalkozás üzemeltetése, az adminisztráció, a marketing, a közösségi oldalak kezelése, a fotózás éppúgy az én feladatom, mint az ügyfelekkel való időpontegyeztetés, vagy a tervezőkkel való kapcsolattartás, árubeszerzés az üzletbe. Mindez már egy egészen másfajta elköteleződés és felelősségvállalás a munkám iránt, mint amit alkalmazottként megéltem.

P: Visszatekintve mi volt a legnehezebb számodra a váltás során?

Angéla: Úgy gondolom, egészen más valamit egyfajta hobbiként űzni, mint megélhetésként tekinteni rá, és ezzel csak akkor szembesül az ember, amikor már élesben csinálja. Itt minden rajtam múlik, nem mutogathatok senkire, vagyis, ha jól csinálom, annak megvan az eredménye, ahogy az is azonnal megmutatkozik, ha valamibe kevesebb energiát teszek. Az esetleges kezdeti mélypontok, az ismeretlenből eredő bizonytalanságok is elkerülhetetlenek, de ezeken túl kell lendülni, és ebben minden új tapasztalás, apró siker segít, illetve számomra nagyon sokat jelentett a párom említett támogatása is. Szerintem mindenre lehetetlen előre felkészülni, azzal viszont számolnia kell annak, aki a maga ura szeretne lenni, hogy sok újat kell majd tanulnia, és persze a vállalkozás komoly anyagi ráfordítást is kíván, legyen szó egy profi honlapról, vagy esetleges tanfolyamokról, könyvelőről. Nem tagadom, engem is értek meglepetések, ráadásul az a legizgalmasabb az egészben, hogy valami olyanba fektet be az ember, amiről még nem is tudja, hogy aztán fog-e működni.

P: Kockázat nélkül nincs győzelem! Mi az új munkád legnagyobb nyeresége?

Angéla: A visszajelzések és a hálás ügyfelek, akik megerősítenek abban, hogy ténylegesen tudtam nekik segíteni – ez nagyon hiányzott a jogász munkámból. Van, akinek szó szerint az életét változtatja meg egy tanácsadás, vagy workshop, én pontosan ezért, és az őszinte emberi kapcsolódásokért dolgozok nap mint nap.

P: Végezetül mi lenne az üzeneted azoknak, akikben szintén motoszkál a pályaváltás gondolata, de még hezitálnak belevágni?

Angéla: Szerintem semmi nincs véletlenül, és ha valaki nagyon erősen érdeklődik valami iránt, abban valószínűleg tehetséges is, ennek mindenképp érdemes utánamenni, és felfedni az esetleges rejtett tartalékokat. Ez az egyik, amit érdemes megfontolni, a másik pedig, amivel ajánlott szembenézni az a félelem, ami valamennyiünkben ott munkál, jellemzően az anyagi bizonytalanságtól, főleg, ha valaki már hosszú ideje alkalmazottként tevékenykedik. Tegyük mérlegre, mi ér többet számunkra, a kényelmes, megszokott, unalmas és ezáltal sokszor fárasztó munkánk, vagy az a vágyott új, amiben kiteljesedhetnénk, amit örömmel végeznénk, még ha rizikós is elstartolni felé.  Egy próbát mindenképp érdemes tenni az álmunk megvalósítása felé, ha pedig mégsem jönnének be a terveink, az eredeti szakmánkhoz bármikor visszatérhetünk.

Fogadjuk meg Angéla tanácsait, és ha most nem vagyunk a helyünkön, keressük meg azt a szakmát, amiben jól éreznénk magunkat. A lehetőségek száma végtelen, tisztázzuk le magunkban, mi a fontos számunkra, majd tegyünk a változásért. Maradt még bennünk kérdés a pályaváltással kapcsolatban? Itt megtaláljuk a válaszokat!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, hivatás, pályaváltás, kockázat, nyereség