Sikeres pályaváltás, 50 év felett

Interjúalanyunk, Egyedné Anna egyedi ékszerek készítésével foglalkozik, ma már ez a hivatása: 52 évesen döntött úgy, hogy belekezd saját vállalkozásába, amit immár hat éve sikeresen és nap mint nap nagy örömmel vezet. Úgy véli, a legjobbkor váltott – hogy miért, az kiderül mai interjúnkból, ahogy szó esik a felkészülés és a családi támogatás fontosságáról, illetve az élethosszig tartó tanulásról is, mert bár mindenki számára működő recept nem létezik, ezek nélkülözhetetlenek, ha egy új úton folytatnánk a pályánkat.

P: Mielőtt főállású ékszerkészítő lettél, alkalmazottként dolgoztál, egy egészen más területen. Mesélj erről.

Anna: Eredeti végzettségem szerint élelmiszeripari gépész-üzemmérnök vagyok, de közvetlenül a váltás előtt családsegítőként dolgoztam, ugyanis időközben szociális munkás diplomát is szereztem. 2013-ban szűnt meg az állásom, és kerültem válaszút elé.

P: Egyértelmű volt a döntés, merre is indulsz, vagy komoly dilemmát okozott?

Anna: Bár én akkor már foglalkoztam ékszerekkel, mégsem volt könnyű elhatározásra jutnom. Miskolcon, a lakóhelyemtől tizenhat kilométerre kaptam volna állást a szakmámban, és emellett ott lebegett a vállalkozás gondolata is. Több tényező is szerepet játszott abban, hogy végül az ékszerkészítés mellett tettem le a voksom. A legfontosabb érv, ami a mai napig a fő mozgatórugóm, hogy nagyon szeretek az ékszerekkel foglalkozni, hatalmas öröm számomra az alkotás. Azt is sorsszerűnek látom, hogy éppen akkor hozott az élet elém egy ilyen szituációt, amikor már a lányaim saját lábra álltak, ami anyagi tekintetben egyfajta szabadságot jelentett. És persze a korom is sokat nyomott a latban, úgy éreztem, hogy most még van lehetőségem a váltásra, de ha ezt nem használom ki, akkor később már sokkal nehezebben fogok mozdulni. Mindenki – a férjem és a lányaim – is támogatták az ötletet, így aztán nem volt kérdés, hogy belevágok. A mai napig hálás vagyok, hogy így alakultak a dolgok, mert számomra ez túlzás nélkül egy álom!

P: Példaértékű a hozzáállásod, ahogy kezelted az állásod elvesztését, és megláttad benne a lehetőséget.

Anna: Amikor a munka megszűnéséről értesültem, az engem is nagyon megviselt, ez talán elkerülhetetlen egy ilyen hír hallatán, de nálam ez a folyamat gyorsítva zajlott le, köszönhetően annak, hogy volt B tervem. Sokaknál a korosztályomból pontosan ez hiányzik, és ezért érzik úgy, hogy ha elveszítik a munkájukat, a talaj csúszik ki a lábuk alól, akinek pedig van is valamilyen hobbija, jellemzően nem nagyon hisz magában. A vállalkozói szellem bennem már régóta munkált, ahogy tanulni is mindig kész voltam, úgy tapasztalom, hogy a 45-50 évesek többsége már öregnek érzi magát ehhez, és így vágják el a saját haladásukat. Az ötvös végzettséget például tavaly februárban szereztem meg, de a szociális munkás képzést is tíz évvel ezelőtt fejeztem be – ehhez soha nincs késő!

P: Hogyan készültél fel a vállalkozás építésére?

Anna: Már korábban is belekóstoltam a vállalkozásba, de sikertelenül, azonban ez rengeteg tapasztalatot hozott számomra. A kudarc oka ugyanis az volt, hogy úgy hittem, én nem tudom értékesíteni az alkotásaimat, bár azok sokaknak tetszettek. Ahhoz, hogy hosszútávon is eredményes lehessek, a vállalkozási ismereteimet kellett elsősorban bővítenem, amihez számtalan anyagot találtam az interneten, utánajártam a vállalkozást segítő lehetőségeknek, felmértem a piacot, újragondoltam az árazást, célokat tűztem ki, vállalkozói klubokba jártam, és sokat tanultam Vida Ágitól is. Mindent egybevetve majdnem egy évet szántam a felkészülésre.

P: Egészen más hobbiként és bevételi forrásként űzni valamit. Benned hozott valamilyen változást ez a váltás az ékszerekkel kapcsolatban?

Anna: Nem! Inkább hatalmas felszabadultságot jelentett a tény, hogy vállalkozó vagyok, mert úgy éreztem, hogy már semmi sem gátolhat abban, hogy minél többen megismerjék a munkámat. Az ékszerkészítésnél célként fogalmaztam meg, hogy semmiképp sem szeretnék megcsömörleni tőle, és nem is célom nagyra növekedni, embereket foglalkoztatni. Én már csak nyolc évre tervezek, és fontosnak tartom meghagyni a lehetőséget is magamnak, hogy ha úgy érzem, akkor szünetet tarthassak. Most nyáron alkotói szabadságon vagyok, ami a kísérletezésről, a tervezésről, a megújulásról szól számomra.

P: Egyszemélyes vállalkozóként hogyan néz ki egy átlagos munkanapod?

Anna: Nincs két egyforma munkanapom, ciklikusan dolgozom, ahhoz igazodva, hogy a férjem mikor van munkában (ő három naponta dolgozik, 24 órában). Az adminisztráció, a kommunikáció, a márkaépítés, a marketing éppúgy feladatom, mint az alapanyagok begyűjtése (séták, kirándulások alkalmával), szárítása, préselése, az ékszerek elkészítése és azok értékesítése. Az ékszerek öntése például egész napos folyamat: előző este előkészülök, majd több fázisban zajlik az öntés, és folyamatosan figyelnem kell a műgyantára is. Másnap reggel következik a jutalom, amikor meglátom a végeredményt – kizárólag az általam tökéletesnek ítélt darabok kerülnek a vevők elé. Az ügyfelekkel való kapcsolattartást többnyire reggelre és estére időzítem, a közösségi oldalakra pedig jellemzően akkor posztolok, amikor épp van miről, ebben kevésbé vagyok tervszerű.

P: Rendszeres látogatója vagy különböző vásároknak is.

Anna: Igen, ebben a férjem van segítségemre, ugyanis sok előkészületet igényel. A vásárt megelőző napon árazok, rendszerezek, pakolok. Aztán a vásárokon általában kora estétől késő estig vagyunk kint, ami igazán fárasztó, egyben élményekben gazdag, majd hazaérkezés után következik a kipakolás, az ékszerek tisztítása, ami szintén egy egész napot vesz igénybe.

P: Említetted, hogy tavaly szerezted meg az ötvösmesterséget. Mennyire fontos ebben a szakmában a fejlődés?

Anna: Úgy gondolom, hogy ez leginkább az én igényem, mindig törekszem arra, hogy valami újabbat, szebbet készítsek, olyat, amilyet korábban még nem. Mivel ezüstöt szerettem volna használni az ékszereimhez, elengedhetetlen volt a végzettség megszerzése, de nem csak ebben különbözök a hasonló tematikájú ékszerkészítőktől, hanem abban is, hogy az ékszerekhez nem csak kész alapot használok, hanem saját kezűleg készítetteket is, ami sokkal nagyobb alkotói szabadságot ad számomra.

P: Mi a munkád legnagyobb szépsége és legnagyobb kihívása?

Anna: A legnagyobb szépsége egyértelműen az alkotás. Amikor a kész ékszert a kezembe veszem, az mindig elvarázsol, jó érzéssel tölt el, hogy valami különleges születik a munkám által újra és újra. A kihívás talán az, hogy minden a helyén legyen a vállalkozásban, összeszedetten, pontosan. A könyvelés, az értékesítés vagy a webáruház kezelése sokkal nehezebb feladat számomra, mint az ékszerek készítése.

P: Mit üzennél azoknak, akik most állnak egy hasonló válaszút előtt, mint ahol te álltál néhány éve?

Anna: Ha megtalálták azt, amivel szívesen foglalkoznának, és jól is csinálják, az már fél siker, az egészhez azonban alapos felkészülésre van szükség, enélkül nagy az esély a csalódásra. Szinte bizonyos, hogy tanulniuk is kell majd, olyan témákban, amik addig esetleg ismeretlenek voltak számukra, mint a marketing, a brandkommunikáció, vagy az értékesítés. És úgy vélem, a háttér, a biztos támasz, egy szakmai közösség és némi megtakarítás is elengedhetetlen az elinduláshoz, ahogy a türelem is, ugyanis az építkezés lassú, kitartó munkát kíván – de garantáltan megéri!

Merítsünk a fenti történetből, és ha úgy érezzük, eljött a váltás ideje, ne habozzunk belevágni. Amennyiben további információra lenne szükségünk a témában, nézünk szét a Pályamódosítás.hu oldalon, ide kattintva pedig a több ezer álláslehetőség között szemezgethetünk. És ne feledjük Anna tanácsát: soha nem késő valami újba fogni!

 Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szakma, hivatás, pályaváltás, siker