Próbaidő: hozzuk ki belőle a legtöbbet

A munkaviszony a legtöbb területen három-hat hónapnyi próbaidővel kezdődik, ami gyakran félelemmel tölti el az érintetteket, pedig érdemes lenne egy másik nézőpontból is szemlélni ezt a kölcsönös ismerkedésre szánt időt. „Ebben az időszakban valóban van némi bizonytalanság, hiszen a munkáltató bármikor megköszönheti az addigi közreműködésünket, de ne feledjük, hogy ez az ütőkártya a mi kezünkben is ott van. A próbaidő azonban ennél sokkal többről szól, és a megfelelő hozzáállással sokat profitálhatunk belőle” – szögezi le kiindulásképp Fehérvári-Varga Judit karrier coach.

Középpontban az ígéretek

A próbaidő lényege, hogy az állásinterjú során szerzett első benyomás után közelebbről is megismerhessük újdonsült munkaadónkat, ő pedig minket, hogy kiderüljön, hosszútávon is képesek lennénk-e együttműködni. „A próbaidő olyan, mint egy tesztüzem, amikor is a felek valódi helyzetekben, igazi feladatok mentén kezdik el gyűjteni egymásról a tapasztalatokat, és árnyalják azt a képet, ami a rövid ismeretség, a néhány rendelkezésükre álló információ alapján kialakult bennük a másikról. Mivel a legtöbb cégnél még próbanap sincs, így a munkakapcsolatra vonatkozó döntés általában egy-két rövid találkozás után születik meg, azonban, hogy ez mennyire volt megalapozott, az csak idővel dől el” – fejti ki Fehérvári-Varga Judit.

Az első hónapokban az is kiderül, hogy az álláshirdetésben, illetve az interjún elhangzott ígéretek mennyire egyeznek a valósággal: ténylegesen barátságos-e a légkör, modern-e az iroda, támogatók-e a kollégák, és valóban nem kell-e túlórázni. „Az érem másik oldala pedig rólunk szól, hiszen élesben tehetünk tanúbizonyságot a bemutatkozáskor vázoltakról, vagyis, hogy mennyire vagyunk proaktívak csapatjátékosok, és kommunikatívak” – figyelmeztet a szakember.

A próbaidő arra is kiváló, hogy minél jobban megismerhessük a közvetlen kollégáinkat, ugyanis míg az állásinterjún jellemzően a HR-es munkatársakkal és a felettesünkkel is találkozunk, addig a csapattal, ahová érkezünk, már csak azután, hogy alkalmazásba kerültünk, pedig rendkívül sokat nyom a latban, milyen hangulatban, milyen munkatársakkal töltjük majd el a munkaidőnket.    

Adjunk időt magunknak

Amikor dolgozni kezdünk egy új munkahelyen, természetes, hogy kezdetben egészen idegennek érezzük a környezetet, a kollégákat és az új feladatokat is, és nehezen találjuk a helyüket. Interjúalanyunk szerint érdemes türelmesen hozzáállnunk az életünkben épp bekövetkező változáshoz, és nem elhamarkodott ítéletet hoznunk arra vonatkozóan, hogy az adott munka nekünk való-e vagy sem. „Azt javaslom, hogy első körben az érzéseinkre hagyatkozzunk, vagyis figyeljük meg, hogy milyen érzéseket ébreszt bennünk az új iroda, hogyan érezzük magunkat a munkatársak társaságában, vagy épp a főnökünkkel. Egy-két nap után persze még nem reális messzemenő következtetéseket levonnunk a munkahelyről, egy hónapot mindenképp adjunk ennek a bizonyos tesztüzemnek, különösen akkor, ha korábban évekig ugyanott dolgoztunk.”

Amennyiben szükségünk lenne valamiféle objektív mércére az új állásunkkal kapcsolatban, készítsünk magunknak egy listát, a számunkra fontos pontokról: „Jegyezzük fel, mit is keresünk a jelenlegi munkánkban, esetleg miért váltottunk a korábbi munkahelyünkről, legyen az a fejlődés lehetősége, a kihívások, a szorosabb munkatársi kapcsolatok, vagy épp a fenntarthatóbb munka-magánélet egyensúly, és monitorozzuk ezeket a próbaidő alatt. A személyes értékeléseink megmutatják majd, mennyire való nekünk az adott hely, illetve ezek mentén akár a felettesünknek is feltehetjük menet közben a kérdéseinket” – tanácsolja a coach.

Arany középúton

Judit úgy véli, a legjobb, ha megfigyelőként vagyunk jelen az első hetekben: térképezzük fel a munkahelyi kapcsolatokat, hogy ki mennyi ideje dolgozik a cégnél, kísérjük figyelemmel az informális beszélgetéseket, a jellemző szokásokat, illetve azt, ahogy a felettesünk kommunikál a kollégákkal – ehhez fontos a nyitott, érdeklődő attitűd. „Próbáljuk meg függetleníteni aktuális benyomásainkat a korábbi munkahelyünktől, és ne hasonlítgassuk össze a két eltérő rendszert. Álljunk inkább rugalmasan a változáshoz, hiszen így válhat az számunkra egy fejlődési lehetőséggé.”

Ahogy gyűlnek az információink, mi is könnyebben aktivizálhatjuk magunkat, például a közös kávézás vagy ebéd remek alkalom arra, hogy feltegyünk egy-két kérdés a kollégáknak, azonban tartózkodjunk a túlzásoktól! „Az ebéd-kérdés a próbaidősök örök dilemmája, hiszen nem minden munkahelyen számít magától értetődőnek, hogy az új belépőt is magukkal hívják a többiek. Érdemes is mérlegelnünk, mennyire fontos számunkra ez a közös program, ténylegesen szükségünk van rá, vagy jól esik egy kis egyedüllét a sok új impulzus között. Amennyiben igényeljük a társaságot, mi is kezdeményezhetjük a közös étkezést, de mindenképp olvassunk a jelekből, hogyan is fogadja közeledésünket az összeszokott csapat” – javasolja interjúalanyunk.

Ami a feladatainkat illeti, szintén ajánlott proaktívnak lennünk, azonban a szakember szerint ez esetben se essünk át a ló túloldalára: „Természetesen abba mindenképp fektessünk energiát, hogy minél többet megmutassunk a képességeinkből, személyiségünkből, de ne vállaljunk bármit magunkra, mert ha nem tartjuk a határainkat, egyszer csak azon kapjuk majd magunkat, hogy a túlórázást tekintik alapnak velünk kapcsolatban, amin aztán nehéz lesz változtatnunk. És ami még lényeges: ne akarjunk többnek, jobbnak, tapasztaltabbnak látszani, mint vagyunk! Adjuk önmagunkat, hiszen hosszútávon mást úgysem tudunk.”

Itt a vége?

Bár vannak munkahelyek, ahol az új munkatárs csupán a próbaidő legvégén kap visszajelzést a felettesétől, érdemes egy beszélgetésre már félidőben is sort keríteni, amit akár magunk is kezdeményezhetünk. „Legyünk elrelátóak, és nyugodtan jelezzük felettesünknek, ha szeretnénk meghallgatni a véleményét az eddigi teljesítményünkről, ez ugyanis lényeges támpontokat adhat nekünk a folytatáshoz” – vallja Judit.

Interjúalanyunk kitér a próbaidőt záró beszélgetésre is: „Készüljünk fel erre a találkozóra, szem előtt tartva, hogy a munkakapcsolat egyenrangú, partneri viszony, vagyis nem csupán a vezetőnk visszajelzéseinek van helye összegzéskor, de mi is megfogalmazhatjuk gondolatainkat, kérdéseinket, vagy épp visszautalhatunk a még nem teljesült ígéretekre. A nyílt, egyenes kommunikáció mindkét fél részéről elengedhetetlen, hiszen kizárólag akkor lesz hossztávú az együttműködés, ha kölcsönösen ismerjük egymás elvárásit.”

Persze nem mindig kell megvárnunk, hogy leteleljen a próbaidő, ha ugyanis egy-két hónap után az érzéseink és a gyűlő tapasztalataink is azt üzenik számunkra, hogy nem ez a megfelelő állás számunkra, vagy törekvéseink ellenére sem sikerül beilleszkednünk a közösségbe, bátran álljunk tovább! „Aki ennyi idő alatt nem találja meg a számítását, az nagy valószínűséggel évek alatt sem fogja, ezért akkor sem ajánlott maradnunk, ha az anyagiak miatt esett a választásunk a helyre, mert az idő múlásával nem csak elégedetlenek leszünk, de a kiégés is komolyan veszélyeztethet minket, ami garantáltan nem éri meg. Amikor tehát már látjuk, hogy az adott állás nem olyan, amilyennek gondoltuk, azonnal folytassuk a pályázást, így jó eséllyel megelőzhetjük a két szék között a pad alatt effektust” – osztja meg Judit.

Ismerős a helyzet? Használjuk személyre szabott beállításainkat és válogassunk a több mint 10.000 friss ajánlat között.Frissítsük, és töltsük fel önéletrajzunkat ide, hogy a munkáltatók is ránk találhassanak. Amennyiben nem akarunk lemaradni egyetlen nekünk való munkáról sem, kérjünk hírleveletés Facebook értesítést, valamint töltsük le a Profession mobilalkalmazását Androidra itt, iPhone-ra pedig itt. Az álomállásunk létezik, sőt közelebb van, mint gondolnánk!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, próbaidő, munka, munkahely, beilleszkedés