Panaszkodóknak áll a világ? Szereljük le őket!

A főnök ismét bal lábbal kelt, a kolléganő sokadszor sem írta meg a választ arra a fontos e-mailre, az ügyfél türelmetlen, a beszállító már megint késik– repkednek a panaszok a fejünk felett, vagy ami még rosszabb: valamennyi munkatársunk nekünk önti ki a lelkét, kihasználva, hogy bármikor készek vagyunk meghallgatni, mi is történt vagy épp nem történt velük. A helyzet talán eleinte fel sem tűnik nekünk, ahogy azonban újra és újra ismétlődnek a negatív előjelű mondatok, egyre fáradtabbá, fásultabbá válunk. Mai cikkünkben arra keressük a választ, hogyan léphetünk ki a nem kívánt szerepből, és tarthatjuk távol magunktól a notórius panaszkodókat.

Gyere, mesélj…

Az empátia, a kedvesség, a türelem és a figyelmesség azok az adottságok, amelyek minden körülmények között előnyükre válnak, azonban éppen ezek okán válhatunk lelki szemetesládává – teljesen észrevétlenül. Ha őszinte nyitottsággal fordulunk kollégáink felé, bizony élni is fognak a lehetőséggel, hogy megosszák velünk, mi nyomja aktuálisan a szívüket. Talán kezdetben jól is esik a lelkünknek, hogy a csapat önkéntes pszichológusaként működünk, azonban előbb vagy utóbb garantáltan terhessé válik számunkra a ránk ömlő, végeláthatatlan panaszáradat, annál is inkább, mert a negatív töltetű monológ mindenkire rossz hatással van: a panaszkodót éppúgy lehangolja, mint a hallgatóságot.  

Húzzuk meg a vészféket

Amennyiben felismertük a helyzetet, és beazonosítottuk a mindig elégedetlenkedő kollégákat, életbe léptethetjük az új forgatókönyvünket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy utasítsunk vissza mindenkit, aki váltana velünk néhány szót, viszont jogunkban áll határt szabni a fröcsögő, pesszimista mondatoknak. Amikor egy munkatársunk belekezd a szokásos panaszába, ahelyett, hogy együttérzően bólogatnánk, és egyetértésben állapítanánk meg, hogy a probléma gyakorlatilag megoldhatatlan, játsszuk el az ördög ügyvédjét. Bár a reakciónk elsőre vélhetően meglepő lesz, mégis tegyük fel a kérdést, mi mit tehetünk kollégánkért ebben a szituációban, vagy másképp fogalmazva, mit vár, milyen segítséget remél tőlünk, ezzel máris rámutattunk személyes felelősségére az ügyben.

Van értelme?

Könnyen előfordulhat, hogy már a fenti szembesítő kérdés is új mederbe tereli beszélgetésünket az adott kollégával, de akár ennél provokatívabb fellépésre is szükségünk lehet. Aki ugyanis újra és újra szajkózza ugyanazt, például a közös felettesről, vagy a legnagyobb ügyfélről, talán észre sem veszi milyen mértékben rontja a munkahelyi hangulatot, hiszen a személyes érintettségből kollektív nehézség válik, amelyen ráadásul aligha lehet változtatni. Mutassuk meg az illetőnek ezt a lényeges összefüggést: ha mindketten, vagy akár az egész csapat rosszabbul érzi magát az ismétlődő negatív diskurzusok után, akkor mi értelme, célja ennek az egésznek? Logikus magyarázatot valószínűleg nem fogunk kapni, mivel munkatársunk egyszerűen csak a szívét szeretné kiönteni, de általában a következményekkel már nem törődik. A gondolatébresztő kérdés tehát a legjobb út a panaszkodás felszámolására.

A valódi segítség

Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a panaszkodás az adott kolléga számára sem hoz pozitív változást, a gyakran ismételt mondatok legfeljebb megerősítik őt abban a hitében, hogy az ő munkája, munkahelye mennyire rossz, vagyis tényleges segítséget nem a hallgatás jelent számára! Maradjunk az elgondolkodtató kérdéseknél, amiket elsőre talán nem hall szívesen az érintett, de általa kaphat olyan új nézőpontokat, amelyek kimozdítják a passzivitásból. Például rákérdezhetünk, mit üzen számára az adott helyzet, bosszankodás helyett milyen következtetéseket tud levonni belőle. És egy másik lényeges megközelítés: amellett, hogy tudja, min nem lehet változtatni, mire van ráhatása, mit tehetne másképp, hogy holnap ne kerüljön megint összetűzésbe mondjuk a főnökkel, vagy ne kelljen ismét kezelnie egy ügyfél-reklamációt.

Bár a népszerűségünket nem feltétlenül növeli a leírt módszer, de két dologban biztosak lehetünk: a kizárólag panaszkodni akarók messze el fognak kerülni minket, azok viszont, akik megoldást találnak a gondjukra, igazán hálásak lesznek nekünk a szemfelnyitó kérdésekért, mi pedig nyugodtan fókuszálhatunk arra, ami számunkra fontos. Ha viszont törekvéseink ellenére sem változik az alaphangulat az irodában, ideje más munkahely után néznünk: személyes beállításinkat használva találjuk meg a nekünk valót a több ezer lehetőség között.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, munkahely, kollégák, panaszkodás, megoldás