Önfeláldozó a magyar dolgozó

De vajon milyen következményeket eredményez a munkaerőpiac tartópilléreinek egészségi állapotára és a dolgozók mentális, érzelmi, lelki épségére, ha megélhetési szorongásból nem mernek betegállományba vonulni.

A kenyérharc élesedik

A múlt század végén, abban a bizonyos átkos rendszerben szinte hagyománya volt a betegállománynak. Elég volt egy aprót köhinteni ahhoz, hogy a munkavállaló teljes nyugalommal maradhasson otthon egy-két hétig az ágyikójának melegébe burkolózva. A háziorvosok ebben az évszakban rengeteg táppénzes papirost hitelesítettek, hogy a dolgozók még véletlenül se betegedjenek meg súlyosabban, hiszen akkor mi lesz, ki fogja felépíteni a szocializmus Kánaánját?
Ez már a rendszerváltást követő időszakban is egy kissé megváltozott, ami mára, az ellenkezőjére módosult és általános tünet lett az, hogy még betegen is a munkahelyünkön próbáljuk kikúrálni ki magunkat.

K. Gábor egy közepes méretű informatikai vállalat középvezetője és arról számolt be, hogy náluk listát vezetnek azokról, akik betegállományba merészelnek vonulni, sőt ha egy bizonyos kvótát /12 nap/ átlép az éves táppénzes idejük, megvonják tőlük a prémiumot és megkurtítják az egyéb juttatásaikat az elbocsátás Demoklész kardjának folyamatos felemlegetése mellett. Ezt annyira nyilvánosan teszik, hogy a feketelistát még ki is merik függeszteni a folyosóra, fittyet hányva a személyiségi jogok tiszteletben tartásának alapvető szabályaira. Ám ez nem is egy elszigetelt, meghökkentő jelenség. Multinacionális vállalatoknál a napnál is világosabb, hogy a betegállományba vonulót, főleg ha gyakran meri megtenni azt a dolgozó, skarlátbetűs megbélyegzés illeti, a táppénzen lévő lógósok nyilvános listán való közlése pedig teljesen egyértelmű. Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen szorongásokat eredményez, ha tudatosítják velük: ha beteg leszel, repülsz! Ettől még egy makk egészséges ember is megrendül és a félelemtől tüneteket produkál magának, amik idővel biztosan meggyengítik az immunrendszerét.
Csoda, hogy rettegnek a munkavállalók egy kósza percet is otthon maradni a betegségükkel?
"Pedig jobban tennék, ha otthon feküdnének néhány napot. - mondja Dr. Szabó Krisztina az első kerületi háziorvos - A betegek akár láz kísérte tüdőgyulladással is képesek munkába menni, amivel csak meghosszabbítják gyógyulásukat. Ritkán kérik, hogy írjam őket ki betegállományba. Ha mégis, a javasoltnál jóval rövidebb időre. A vizsgálatra jelentkező aktív dolgozók 65-70%-a jelenti ki: Doktornő csak adjon valamit, amitől gyorsan elmúlik a nyavalyám, nekem dolgoznom kell menni, mert ha nem teszem, az utcára kerülök."
Általános tünet ez, amit nagy részben a vállalatok, cégek vezetői gerjesztenek azzal, hogy úgy gondolják: a nem fertőző betegségek, a megfázások, gyulladások lábon is kihordhatóak. Ezzel lekicsinylik a légúti megbetegedéseket, ami a doktornő szerint nem megfelelő környezeti kezelés mellett gyorsan tüdő-, arcüreggyulladássá fejlődhetnek, ami akár életveszélyessé is alakulhat.


Üdítő ellenpélda

Természetesen nem a teljes magyar munkaerőpiacot nyomja a táppénz mumus. Vannak olyan cégvezetők is, akik pontosan tisztába vannak azzal, hogy csak az egészséges dolgozót lehet terhelni és motiválni. Ezért egyre nagyobb arányban fordul elő, hogy rendszeresen ingyenes vércukor-, vérnyomás-, látás-, hallásméréseket végeznek el házon belül. Létezik olyan is, hogy egészséges kiegészítőkkel, primőr zöldségekkel, gyümölcsökkel, magas ásványi anyag tartalmú ásványvizekkel pótolták az üzemi ebédet térítésmentesen, mondván: arra lehet számítani, aki egészséges. Ennek fokozásának érdekében egyre inkább fordul elő, hogy kondicionálóterem bérletet, uszoda jegyet, vagy termálfürdő bérletet adnak juttatásként a dolgozóknak. Ezekben a cégekben nagyobb is a termelékenység, a közhangulatról nem is beszélve.

Lógós angolok, henyélő franciák

Nyugat-európában ellenpéldát is találunk, a franciák és angolok hiányzásainak internetes felmérésekor kiderült, hogy a magyar szokásoknak éppen a fordítottja jellemző a munkavállalókra. Nem is kell betegség tüneteket produkálni ahhoz, hogy néhány napos extrapihenőt vegyenek ki a dolgozók, amiben orvosaikban is partnerre találnak. Itt éppen az ellenkezője a probléma, míg a magyarok, sőt a németek és olaszok is féltve az állásukat majd fele betegen is dolgozik, az angolok és a franciák viszont mindenféle ürügyet felhasználva hiányoznak.

A cikk szerzője: Hajós Dániel

Az előzetesben található fotó forrása: profimedia.hu