Miért késünk?

A késés tekintetében két nagy tábort különböztethetünk meg: az egyik, méltán büszke csoport tagjai hírből sem ismerik a fogalmat, mindig pontosan érkeznek, míg a többiek bizony gyakran veszítenek az idővel szemben. Nekik szól ez az írás: Danyi István időgazdálkodási szakértő lerántja a leplet a miértekről, és néhány hasznos, olykor talán meglepő tanáccsal segít az érintetteknek.

Családi örökség

Danyi István négy nagy halmazba sorolja a késés leggyakoribb okait: ha késők vagyunk, valószínűleg ezek közül többel találkoztunk már a mindennapjaink során. „Az időhöz és így a késéshez való viszonyunkat is nagyban meghatározza, mit hozunk otthonról, vagyis hogy mit láttunk ezzel kapcsolatosan a szüleinktől. Azoknál, akik családjában voltak, vannak fix időponthoz kötött rituálék, mint például nálunk a vasárnapi ebéd pontban délben, jó eséllyel már kisgyermekkorban elkezd kialakulni egyfajta időérzékenység, mely hatására aztán a belső óra felnőttként is egészen pontos támpontot ad, mikor mennyi az idő, és az illető automatikusan tudni fogja például, hogy mikor kell elindulnia egy találkozóra, hogy időben megérkezzen.”

Akik nem rendelkeznek ilyen erős családi mintákkal, felnőttként újra és újra szembesülhetnek azzal, hogy belső órájuk bizony csalóka. „Nekik jóval nehezebb belerázódniuk egy olyan ritmusba, ami az időérzékenység kialakulását segíti, de persze nem lehetetlen, viszont a hiányosságok felismerését követően rengeteg gyakorlást, kísérletezést, önfegyelmet és tudatosságot kíván. Az eredmény viszont látványos lesz: ha energiát teszünk a folyamatba, egyszer csak elérjük azt a szintet, amikor már óra nélkül is érezni fogjuk, hogy ideje elindulnunk, mivel a belső óránk kezd el erre ösztönözni bennünket. A berögződés tehát a késés egyik leghatásosabb ellenszere” – vallja a szakember.

Érzelmi töltet

Egy egészen hétköznapi vicc szerint egy perc hosszúsága attól függ, a WC-ajtó melyik oldalán állunk – ezt nevezzük az érzésekből érkező időperspektívának, ami természetesen szorosan összefügg a késéssel. „A pozitív és negatív érzéseink jelentősen befolyásolják, hogyan is érzékeljük az időt. Amikor egy tevékenység magával ragad minket és flow-ba kerülünk, szinte elveszítjük az időérzékünket, és meglepően tapasztaljuk, hány óra repült el észrevétlenül. Ezzel szemben, ha egy feladatot nagyon ununk, már néhány percnyi munkát is óráknak érzékelünk” – mutat rá István.

És hogy mi köze ennek a késéhez? „Ha egy olyan találkozón kell megjelennünk, amelynek témája vagy résztvevői rossz érzéseket keltenek bennünk, biztosan nem fogunk sietni, hogy odaérjünk, sőt, tudatosan vagy tudattalanul valószínűleg még hátráltatjuk is magunkat, így a késés borítékolható. Ahhoz, hogy elejét vegyük a kései érkezésünk miatti bocsánatkéréseknek, érdemes mérlegelnünk, valóban meg kell-e jelennünk az adott megbeszélésen, amennyiben pedig nincs kiút, jó, ha találunk egy olyan motiváló pontot, ami átfordítja a negatív előjelű érzéseinket, és képes ösztönzőleg hatni ránk, ha ugyanis már csak egyetlen válaszunk is van a miértre, máris másképp viszonyulunk majd az időponthoz is” – tudjuk meg interjúalanyunktól.

Amit a személyiség diktál

Szinte minden munkahelyen van egy-két olyan kolléga, aki a többségnél nagyobb önbizalommal rendelkezik, esetleg munkáját, eredményeit is mások elé helyezi. „Ennél a típusnál előfordul, hogy szándékosan várakoztatja meg egy megbeszélés vagy üzleti ebéd résztvevőit, és talán bele sem gondol, hogyan is érinti ez a többieket, hiszen nem pusztán az ő idejéről, hanem a mások idejéről, annak tiszteletben nem tartásáról is szó van minden késésnél” – hangsúlyozza a szakértő, és hozzáteszi:

„A késés ilyen tekintetben empátia kérdése is, aki ugyanis tisztában van vele, mennyi kellemetlenséget okozhat akár csak öt perc csúszás is a napi programban, vagy épp mekkora pluszenergiát, és -időt kíván, ha a késve érkezővel is meg kell osztani a már elhangzottakat, az általában törekszik a pontos érkezésre. Ha a késők állandó fejtörést okoznak nekünk, próbáljunk ki egy egészen egyszerű trükköt: eleve kalkuláljunk az öt extra perccel, vagyis ne egész órára, hanem mondjuk óra ötre hívjunk össze megbeszélést, időt hagyva a meghívottaknak, ha innának egy kávét vagy elintéznének egy telefont két egymást követő meeting között. Ha munkatársaink ezzel is visszaélnek, nyíltan kommunikáljuk feléjük a megadott keretek fontosságát, vagy ami még működhet, ha egy egészen szokatlan időpontra szervezzük a találkozót, mondjuk 16 óra 16 percre – erre garantáltan mindenki emlékezni fog, mi több, kíváncsi is lesz, mi is fog történni ekkor, ami akár látványosan is redukálhatja a késéseket.”

Utazási optimizmus

Egy amerikai tanulmány fedte fel azt az érdekes kapcsolatot, ami az utazási idő megsaccolásánk módja és a késések között húzódik – néhányan most biztosan magukra fognak ismerni! „Amikor magunkban meghatározzuk, nagyjából mennyi idő alatt érünk be a munkába, vagy jutunk el egy üzleti programra, jellemzően igen optimista becslést alkalmazunk, vagyis úgy kalkulálunk, hogy zöldhullámban, torlódás nélkül, azonnal parkolóhelyet találva, vagy épp a tömegközlekedésre, csatlakozásra való várakozás nélkül, az ismeretlen helyszínre is azonnal odatalálva, a lehető legrövidebb időn belül fogunk megérkezni” – avat be a sokakat leíró gyakorlatban István.

Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: a valóság ritkán ennyire zökkenőmentes. „Mivel nem számolunk azzal, hogy nem jön majd azonnal a busz, ahogy a megállóba érünk, kimarad egy villamos, vagy esetleg egy tanulóvezető halad majd lassabban előttünk, viszonylag könnyen összeszedhetünk öt-harminc perc késést is. Ezt kizárólag úgy előzhetjük meg, ha némiképp visszaveszünk az optimista üzemmódból: gondoljuk át, legrosszabb esetben mennyi időt vehet igénybe az utazás, a reális időtartam ugyanis valahol a két szélsőséges pont között lesz” – vonja le a következtetést a szakember.

Ahhoz tehát, hogy leszámolhassunk rossz szokásunkkal, nulladik lépésként mindenképp annak okát, okait kell tisztán látnunk, ami olykor komoly önismereti gyakorlat is egyben, de már rövid távon is sok nyereséget hozhat a karrierünkbe és a magánéletünkbe egyaránt. Álláskeresőként is érdemes időt, energiát szánnunk erre, hiszen egy állásinterjún akár döntő jelentőségű is lehet a pontosságunk. Nekünk való állásokért ide kattintsunk, ha pedig kérünk hírlevelet és Facebook értesítést, biztosan nem maradunk le egyetlen lehetőségről sem.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, időbeosztás, késés, pontosság