Mesterségem címere: kamionsofőr

Évi eredetileg énektanárnak készült, ám az élet úgy hozta, hogy a főiskola elvégzése előtt egy teljesen másik szakmába szeretett bele. Közel 3 éve szeli Európa-szerte óriási járművekkel az utakat. Mesélt nekünk a kezdetekről, valamint e nem mindennapi szakma szépségeiről és árnyoldalairól is.

P: Hogyan csöppentél bele ebbe a hivatásba?

Évi: Mindig is nagyon szerettem az autókat. Gyerekkoromban apukámmmal és a bátyámmal sokat foglalkoztunk velük, rengeteget roncsderbiztünk, ralliztunk együtt, de akkoriban ez még sokkal inkább volt kedvtelés, semmint a sofőri szakma iránti vágy. A főiskolán aztán énektanárnak tanultam, és közben megszereztem a B kategóriás jogosítványt. Abban a pillanatban, amint kézhez kaptam a vezetői engedélyemet, tudtam, hogy én valamilyen formában ezzel, járművezetéssel akarok foglalkozni. Erre először a suli mellett, részmunkaidőben, pizzafutárként volt lehetőségem. Nem sokkal később - kihasználva az állami támogatást - jelentkeztem is a C és E kategóriás járművezetői tanfolyamra.

P: Az irány tehát megvolt. A folytatás is zökkenőmentesen alakult?

Évi: Igen, a történet alakulása innen meglehetősen sorsszerű és vicces fordulatot vett; egy nap az egyik pizzarendelést pont egy autószállító cég sofőrje adta le. Én ezzel csak a címként megadott telephelyre érkezve szembesültem: ámulva néztem, ahogy pakolják a kocsikat a nagy autószállító szerelvényre. Odamentem hozzájuk, átadtam a pizzájukat és megkérdeztem, van-e felvétel náluk. Így találtam meg az első munkahelyemet.

P: Mi fogott meg téged a kamionvezetésben? 

Évi: Azon kívül, hogy imádok vezetni, az vonzott, hogy ez egy nagy kihívás - egy személyautóval összehasonlítva egy kamion hatalmas gép. Meg kell tanulni, hogyan kell vele tolatni, kanyarodni, hogy egyáltalán hogyan lehet kezelni egy ekkora járművet. Valamint szimpatikus volt maga az életmód is - hogy napokig vagy akár hetekig szelhetem a kilométereket Európa-szerte és világot láthatok.

P: Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel valakinek szembe kell néznie, ha erre a pályára készül?

Évi: A látszattal ellentétben nem úgy néz ki a dolog, hogy valahol felpakolok, aztán vezetgetek egy darabig, majd megállok és minden gond nélkül lepakolok - ez így nagyon egyszerű lenne. Rengeteg szabályt be- és észben kell tartanunk, hogy elkerüljük a bírságokat és a baleseteket. Emellett számos váratlan vagy bonyolult szituációra is fel kell készülnünk, például, hogy el fogunk-e férni egy híd alatt, meg tudjuk-e közelíteni a lerakóhelyet, vagy meg tudunk-e állni egy biztonságos parkolóban, továbbá az időjárás is nagyban megnehezíti a munkánkat. Vannak ugyanis olyan országok, ahol jelentős havazás esetén napokra is kiállíthatnak minket a forgalomból.

P: Az egyedüllét is extra nehézséget jelenthet.

Évi: Igen, az ezzel kapcsolatos félelmeinket is tudnunk kell kezelni, ahogy azt is, ha egy váratlan műszaki hiba miatt kell megállnunk és bizonytalan ideig várakoznunk - mondjuk olyan helyen, ahol tisztálkodási lehetőség sincs. Ehhez a szakmához talpraesettnek, és legalább ennyire bátornak is kell lenni.

P: Akkor most, hogy látjuk az árnyoldalt, beszéljünk arról is, mit élvezel a legjobban benne.

Évi: A vezetést magát, és azt, hogy nagyon sok szép helyen járok - nemcsak az autópályát látom, hanem gyönyörű tájakat is, télen-nyáron. Illetve nagyon szeretem benne, hogy lehet kirándulni, várost nézni is. Hétről-hétre más városban töltöm a pihenőidőt és világot látok. Szerintem ezt nem pótolhatja semmi. Mindehhez jön még az is, hogy a bérezés magyar viszonylatban kiemelkedőnek mondható - tehát lényegében azt csinálom, amit szeretek és jól meg is fizetnek érte.

P: Hogyan fogadtak a pályatársak, mint nőt?

Évi: Mielőtt belevágtam, nagyon sokan mondták, hogy “Ó, nő vagy, nem fogod bírni! Úgyis feladod!” Most, hogy már egy ideje szakmabeli vagyok,  alapvetően több kedvességet és elismerést kapok, mint elutasítást. Körülbelül 50-50 százalék az aránya azoknak, akik nagyon örülnek, hogy az utóbbi években mi, nők is berobbantunk a szakmába, és azoknak, akik szerint a nőnek, ha nem is a konyhában, de semmiképp sem a volán mögött a helye. Utóbbiak mindig kissé kétkedve fogadnak, sőt az is előfordul, hogy egy telephely összes dolgozója figyeli a tolatásomat, mert nem hiszi el, hogy navigálni tudok egy több tonnás monstrumot. De természetesen bőven akadnak elismerő visszajelzések, kedves mosolyok is, gyakran még fotózkodni is akarnak velem.

P: Ha jól tudom, párkapcsolatban élsz. Adódik a kérdés, mennyire összeegyeztethető ez az életforma a magánéleteddel?

Évi: Volt, amikor heteltem, azaz hétfőtől péntekig úton voltam, és csak szombaton és vasárnap voltam itthon. Aztán volt olyan cég, ahol csak kéthetente töltöttem itthon a hétvégét. Jelenleg 12-13 napot vagyok úton, aztán 8-9-et pihenek itthon. Úgy gondolom, ez így egy élhető megoldás, de alapvetően azért nehezen összeegyeztethető. Tapasztalatom szerint nagyon kevés férfi tudja ezt tolerálni, vagyis meg kell találni az arany középutat, meg egy olyan társat, aki támogat mindebben.

P: Mit tanácsolnál azoknak, akik szemezgetnek ezzel a pályával, életúttal?

Évi: Leginkább azt, hogy ne féljenek tőle. Nőként se! Ha valaki érzi magában az ambíciót, hogy szeretne vezetni, szeretné ezt a szakmát megismerni, akkor először is tájékozódjon. Érdemes beülnie egy rutinos kamionsofőr mellé és elmenni pár napra, mielőtt fejest ugrik a szakmába. Szembesüljön valódi helyzetekkel, stressz-forrásokkal, majd ha ezek után is úgy érzi, szívből igent tud mondani erre a hivatásra, annak minden szépségével és hátulütőjével együtt, akkor bele kell vágni és meg kell próbálni!

Merítsünk mi is interjúalanyunk inspiráló példájából, és hallgassunk a szívünkre, ha pályaválasztásról van szó. Nem csak a szakképesítés vagy a diploma megszerzése előtt van lehetőségünk irányt váltani - manapság akár sok éves tapasztalattal a hátunk mögött is igent mondhatunk az újra, mennyiben úgy érezzük, egy másik szakma testhezállóbb lenne számunkra, mint az eddigi hivatásunk. A pályamódosításhoz itt találhatunk hasznos információkat, ide kattintva pedig a számtalan lehetőséget térképezhetjük fel, ami a munkaerőpiacon vár ránk. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan nem maradunk le egyetlen nekünk való munkáról sem!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szakma, hivatás, vezetés, motiváció