Élethosszig tartó tanulás: szükségünk van rá

A lifelong learning, azaz az élethosszig tartó tanulás fogalma jó pár évvel ezelőtt úszott be a köztudatba, és ma talán aktuálisabb, mint bármikor korábban. A változások korát éljük, amikor egy szakmával vagy diplomával legfeljebb csak útlevelet kapunk a munkaerőpiacra lépéshez, a karrierünk építéséhez, a hivatásunk, vagyis a számunkra értékes és érdekes munka megtalálásához azonban itt aligha állhatunk meg. Hogy mit tanuljunk, és egyáltalán hogyan vágjunk bele a vágyott ismeretlenbe, arról Fehérvári-Varga Judit karrier coachot kérdeztük.

A változás állandó

Elcsépelten hangzik, mégis igaz, hogy az elmúlt évtized a változásról szólt, és nem lesz ez másképp a jövőben sem, sőt, a tempó egyre csak fokozódik. Elég az internet térhódítására gondolnunk: míg tizenöt évvel ezelőtt csak nagy ritkán volt módunk kapcsolódni a világhálóra, ma már a telefonunkról is bármit elintézhetünk online, amihez persze rendkívül sok tudást kellett magunkba szívnunk.

„Hasonló ütemben alakul át a munkaerőpiac is. Korábban az számított példaértékűnek, ha valaki az aktív éveit egy, legfeljebb két munkahelyen töltötte, vagyis akár évtizedeken átívelve ugyanazokat a feladatokat végezte megbízhatóan, ma pedig egészen más üzeneteket hordoz, ha egy munkavállaló tíz-tizenöt éven keresztül nem mozdul ki egy pozícióból, vagy vált céget: rugalmatlanságról, a változáshoz való alkalmazkodóképesség alacsony szintjéről és akár az ambíciók hiányáról is árulkodhat a megszokotthoz való ragaszkodás, ahogy az is feltételezhető, hogy az illető a személyes, szakmai fejlődését sem tartja igazán fontosnak” – vallja Fehérvári-Varga Judit.

Pedig a tanulás ma teljesen mást jelent, mint akárcsak évekkel ezelőtt, hiszen nem feltétlenül szükséges évekre beülnünk az iskolapadba, ha valami újjal szeretnénk gazdagítani a tudásunkat, akár egy új szakmát is elsajátíthatunk rövidebb tanfolyamokon, online képzéseken. „A lehetőségek kiszélesedtek, így már az sem ritka, hogy valaki több, egymástól távol eső területen is kipróbálja magát élete során, és mondjuk értékesítőből programozó, pénzügyesből pedig cukrász lesz. Hiányszakmák esetén egyre gyakoribb, hogy a munkáltató biztosítja a szükséges képzést, vagyis az adott állás elnyeréséhez kizárólag nyitottság és némi tudásvágy kell” – osztja meg interjúalanyunk.

Bárhol, bármikor

A szakember szerint ugyan sokan tisztán látják, hogy tanulás által tudnának előrelépni a karrierükben, vagy belekezdeni a nekik való munkába, ennek ellenére mégsem fognak bele. „A kifogások között az életkor, a képességek feltételezett hiánya, az anyagi helyzet vagy épp a családi kötelezettségek szerepelnek leggyakrabban, pedig soha nincs késő az újhoz, ahogy ezt számos híres példa igazolja, de jó eséllyel a környezetünkben is találhatunk olyanokat, akik negyven vagy ötven év felett döntöttek úgy, hogy továbbképzik magukat. Csak hogy egyet említsünk, Harland Sanders, a KFC atyjának története jó motiváció lehet a kételkedőknek: mielőtt 62 évesen étteremtulajdonos lett, tevékenykedett biztosítási ügynökként, tűzoltóként és benzinkutasként is.”

Ahhoz tehát, hogy új ismereteket szívjunk magunkba, semmi másra nincs szükségünk, mint kíváncsiságra, ami mellett természetesen az elköteleződés is elengedhetetlen.

„Ha valamit igazán szeretnénk megtanulni, fontos felelősséget vállalnunk a célunkért, amelynek elérése idő- és energiabefektetést kíván tőlünk. Azzal sem árt tisztában lennünk, hogy az új mindig kétséges, hiszen menet közben kiderülhet, hogy az adott terület közel sem olyan érdekes, mint azt kívülről gondoltuk, ahogy arra is rájöhetünk, hogy hivatásszerűen nem, legfeljebb hobbiként szeretnénk űzni az adott tevékenységet. Egy azonban biztos: ha nem próbáljuk meg, garantáltan nem jutunk előrébb” – hangsúlyozza Judit.

 

Merre induljunk?

Aki jelenleg csak abban biztos, hogy aktuális szakmájában, feladataival nem érzi jól magát, de fogalma sincs, mihez kezdjen, annak mindenképp érdemes először magába néznie, és megvizsgálnia részleteiben a helyzetét.

„Az önismeret iránymutató válaszokat adhat, ezekhez viszont nagyon őszintén kell megválaszolnunk a kérdéseket: mi az, amit ki nem állhatunk a munkánkban, és melyek azok a részei, amelyeket ma is szeretettel, örömmel végzünk. Ha úgy érezzük, a válaszok nem jelentenek igazi támpontokat számunkra, valószínűleg az új élmények, új tapasztalások lesznek majd a segítségünkre: kezdjünk el tanulni bármit, ami érdekel minket, teljesen függetlenül a munkánktól, ez ugyanis kiragad bennünket a hétköznapok mókuskerekéből, és új löketet, ötleteket ad a folytatáshoz. Kezdjük kis lépésekben, online előadásokkal, néhány órás workshopokkal, egy napos tanfolyamokkal, hogy megérezzük az új ismeretek ízét, amelyek aztán szépen lassan elvezetnek majd minket ahhoz a területhez, amit igazán a magunkénak érzünk” – tanácsolja a coach.

Amennyiben a vágyakozók táborát gazdagítjuk, és esetleg már évek óta ott motoszkál a fejünkben, milyen klassz lenne az irodai munkánkat valami kreatívabbra váltani, vagy a sportnak szentelni az életünket, ajánlott mindenek előtt megfogalmaznunk, mi is tart vissza bennünket attól, hogy elinduljunk álmaink megvalósítása felé, és beiratkozzunk a szükséges képzésre.

„Akarom, vagy csak jó lenne? – ezt tegyük mérlegre, a válasz ugyanis egyértelműen elárulja majd, mennyire erős a belső motivációnk. Ha igazán akarjuk, tenni is fogunk érte, vagyis vállaljuk a tanulással járó áldozatokat. Mert bizony nyolcórás munka mellett egyáltalán nem könnyű egy képzésre is járni, ha viszont tiszta a miértünk, nem fogunk megtorpanni” – fejti ki a szakember, aki szerint érdemes még azelőtt tájékozódnunk az előttünk álló útról, mielőtt rálépünk. „Beszélgessünk olyanokkal, akik már az általunk vágyott szakmában dolgoznak, kérdezzük meg, mit tanultak, mennyi ideig tartott a tanfolyam, mekkora anyagi ráfordítást kívánt, és hogy lehet megszerezni az alap gyakorlatot. Legyen minél több információnk, hogy megalapozott döntést hozhassunk.”

 

Számtalan nyereség

Szó esett már elköteleződésről, erőfeszítésekről és lemondásokról, de mindezek mellett sem kétséges, hogy a mérleg pozitív serpenyőjébe sokkal több jut, bármilyen irányba is tanulunk tovább. „A tanulás által mindenképpen többek leszünk, hiszen nincs olyan, hogy feleslegesen megszerzett tudás. A tanultakon kívül pedig megismerhetünk új embereket, új barátságokat köthetünk, vagy épp szakmai szinten bővíthetjük a kapcsolatrendszerünket. Az is megeshet, hogy éppen egy tanfolyami csoporttársunk által kapunk egy állásajánlatot, sőt, még az is lehet, hogy életünk szerelme is ott ül majd a padokban. Ne beszéljük tehát le magunkat az esetleges negatívumok miatt, koncentráljunk inkább a sok-sok nyereségre” – javasolja Judit.

Az élethosszig tartó tanulás olyan, mint egy életforma: tele van lehetőséggel, új kapukat nyit a világra és önmagunkra. „Ha korábban a tanulás rossz élmény volt számunkra, mert mondjuk olyan szakmát vagy egyetemet választottunk, amit a szüleink vártak el tőlünk, kezdjük el követni az érdeklődésünket, és tapasztaljuk meg, mennyi jót adhat nekünk a tudásunk gyarapítása, legyen szó egy főzőkurzusról, jobb agyféltekés rajzolásról, vagy egy tánctanfolyamról. Próbálgassuk magunkat bátran, hiszen életünk végén sem azt fogjuk bánni, hogy miért nem ültünk többet a tv előtt, vagy vettük kézbe gyakrabban a telefonunkat, ülve a megszokott komfortzónánkban” – figyelmeztet zárásképp a coach.

A január a legjobb időszak arra, hogy átgondoljuk a fentieket, és akár rég elfeledett vágyaink mentén is meghatározzuk, mi az a három dolog, amit idén mindenképp megtanulunk. Az újdonságok valószínűleg a munkában is friss lendülettel töltenek majd el bennünket, amit ne habozzunk kiaknázni! Kövessük személyes priortásainkat, és keressünk a friss álláslehetőségek között. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan nem maradunk le a nekünk való munkáról!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szakma, hivatás, tanulás, fejlődés