Élet és munka egy óceánjáró hajón
Megéri belevágni egy ilyen karrierbe, életformába? Erről mesélt nekünk Balogh Emese!
Önnek ajánljuk!
Egy óceánjáró hajón dolgozni a legtöbbünknek elég egzotikusan, szinte elérhetetlenül távoliként hangzik. Rengeteg elképzelésünk és előítéletünk van azzal kapcsolatban, hogy milyen is a hajós munka, de legtöbbször ezeknek kis része sem fedi a valóságot.
Interjúalanyunk, Balogh Emese még csak 23 éves, de már kereken egy éve dolgozik luxushajókon. Szobalányként kezdte egy, a Dunán közlekedő folyami hajón, azóta viszont már bartenderként dolgozik egy óceánjárón Amerika keleti partjainál. Az esete kiváló példája annak, hogy kellő elszántsággal és kemény munkával rövid időn belül is nagyot lehet lépni és sokat lehet tenni az álmainkért. Emesét az elmúlt egy év tapasztalatairól és a hajózással kapcsolatos sztereotípiákról kérdeztük.
Mikor kezdett érdekelni a hajós munka?
Tavaly nyáron abba a szituációba kerültem, hogy nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Elvégeztem az egyetemet, volt egy csomó papírom, ami állítólag hasznos, de nem találtam olyan lehetőséget, amivel úgy gondoltam, hogy lenne értelme foglalkoznom. Pénzt akartam valahogy szerezni, és sajnos otthonról már nem volt támogatásom egy ideje, a végzettségemmel pedig, ami biológus, nem tudtam igazán mit kezdeni, mert igen kevés pénzzel akarták kiszúrni a szemem. Ekkor kezdtem el nézegetni külföldi munkákat, és valaki ajánlotta, hogy nézzek meg egy hajós munkát. Megtetszett, kipróbáltam, és bejött.
Hogyan jutottál el a bartenderi pozícióba?
Először szobalány voltam folyami hajón, ami nyilván az alja; nem kell hozzá semmilyen végzettség vagy tapasztalat. Viszont nagyon megtetszett a hajós életvitel, de nem gondoltam, hogy én szobalányként szeretnék ott maradni, ezért más pozíciókban kezdtem gondolkodni.
Mivel semmi közöm a főzéshez, a konyha kizárva, ezen kívül pedig nincs más opció, csak a bár. Én alapvetően igen sok időt töltök bárokban és gondoltam miért ne tölthetném el ugyanezt a pult másik oldalán (nevet). Mindig is tetszett a bármixer szakma és elvégeztem itthon egy tanfolyamot, miután hazajöttem az első hajós melómból. Nyilván akkor barserverként, azaz bárfelszolgálóként kezd az ember, de onnan egyenes út vezet a bartenderi pozícióig, ha jó vagy. Végül ott kötöttem ki.
Hány órát dolgozol egy nap?
Ha valóban jó a cég és betartják az előírásokat, akkor 9 óra az átlag. Óceánjárón ez mindig fix, kivéve, ha nem kötünk ki, mert akkor 11 óra. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyben 11 órát végigdolgozunk, hanem szünetekkel, szépen elosztva. Folyami hajón, ha szerencsés vagy és vagytok elegen, csak 8 órákról beszélünk. De nyilván ott is ki lehet fogni olyan céget, ahol 11-12 óra, persze pozíciótól függően.
Milyen előnyeit tapasztaltad eddig a hajós munkának?
Az én szemszögemből nézve biztosan több előnye van a hajózásnak, mint hátránya, mert alapvetően engem nem köt már semmi Magyarországra. Nincsen komoly kapcsolatom, nincsenek anyagi megkötéseim, ténylegesen nem köt ide semmi, tehát én élvezem, hogy sokat vagyok külföldön, hogy világot látok. Nyilván ez valakinek hátrány.
A fizetés is igen előnyös, nagyon jól meg lehet élni belőle, sok pénzt félre lehet tenni. Az is előny számomra, hogy alapvetően el vagyok látva, mert itt beletartozik a szállás, az étkeztetés meg minden, tehát nem főztem már magamra egyáltalán egy éve, nem mostam magamra egy éve, ezeket ott mind megcsinálják. És tényleg az, hogy utazok, minden egyes nap új város, akár új ország, az azért nagyon érdekes.
Mennyi időd marad a munka mellett ténylegesen világot látni?
Ha elvetemült az ember és nem érdekli, hogy mennyit pihen, akkor én azt mondom, hogy heti szinten többször ki lehet mászkálni. Mondjuk folyami hajón én minden nap ki is mentem, óceánjárón kevesebbet, de ez nyilván attól függ, hogy a szabadidőm egybeesik-e azzal, hogy a hajó áll és ki van kötve. De ha ez egybeesik, akkor semmi akadálya annak, hogy minden nap kimenj. Nyilván csak pár óráról beszélünk, de ahogy én tapasztaltam, az bőven elég.
Beszéljünk a hátrányokról is. Milyen negatívumai vannak a hajózásnak?
A vendéglátás hátrányait tudnám itt felhozni, mert tényleg megerőltető. Egyrészt rengeteg vendéggel foglalkozol. A vendég az első, tehát egyfajta szemléletmód kell, hogy meglegyen az embernek, ami ha nincs, akkor esélytelen, hogy vendéglátásban dolgozzon. Effektíve színpadon vagy egész nap, mert folyton mosolyognod kell, a vendégekről szól az egész és senkit nem érdekelnek a személyes problémáid. Itt muszáj, hogy lelkileg az ember topon legyen, meg erős legyen. Ez nyilván egy nehézség vagy egy hátrány, ha mondhatjuk.
A másik, hogy az otthoni barátaiddal, az otthoni életeddel nem foglalkozol annyit, csak amikor hazamész, ami óceánjáró esetében 7 havonta történik meg. Folyami esetében más a helyzet, ott is 7-8 hónapos egy szerződés, de ott 6 hetente haza lehet menni 2 hétre, ami teljesen barátságos. De van, amelyik cég nem különösebben foglalkozik ezzel és nem hogy szabad hetet, szabad napot is ritkán látsz. Voltam ilyen cégnél is sajnos, de nem ez a jellemző.
Milyen sztereotípiák vannak a hajózással kapcsolatban, amiket úgy tapasztaltál eddig, hogy nem igazak?
Az egyik talán az, hogy halálra dolgozzuk magunkat. Ez szerintem talán azért terjedt el ennyire, mert nincs szabadnap, tehát 7/7 dolgozol. Azt viszont tegyük hozzá, hogy te a szabadnapjaidat egyben megkapod, amikor hazamész, ami tulajdonképpen fizetett szabadság. Ez a 7/7 igazából nem megterhelő, mert nem dolgozol annyit, meg ez a 9 óra is úgy van elosztva, hogy egyszerre maximum 3 vagy 4 órát dolgozol. Én úgy vagyok vele, hogy amíg van időm hajat festegetni, meg kijárkálni, szerintem nem beszélhetünk sok munkáról.
Mit gondolsz, meddig lehet ezt csinálni?
Szerintem, ha valakinek ez egyébként is a szakmája és tényleg szereti, akkor akár egy egész életen át, mert nyilván feljebblépési lehetőségek is vannak. Ha már egy olyan pozícióban vagy, mint egy irodai menedzser, akkor te már nem rohangálsz egész nap, tehát nem kell azért abbahagynod, mert fizikailag megterhelő lenne. Inkább azért szokta valaki befejezni korábban, mert családja lesz, letelepszik. Látott elég világot, van elég pénze és szeretne a szeretteivel lenni.
Lelkileg nem megterhelő?
Lelkileg azért megterhelő, mert rengeteg nemzetiség, rengetegféle ember van összezárva egy viszonylag kis térbe. Ők lesznek az új családod, mert velük töltöd a napjaidat reggeltől estig, meg sokszor még a szabadidődet is. Rengeteget kell alkalmazkodni, a komfortzóna az minimális, mert a kabinunk nem nagyobb 4 négyzetméternél. De alapvetően, ha valaki ezt megszereti, akkor ezek már nem okoznak olyan nagy nehézséget egy idő után.
Kiknek ajánlod ezt a munkát?
Mindenképpen olyanoknak, akiknek prioritás az, hogy szeretnének utazni, világot látni, és nyilván ezzel egyenrangúan vagy talán ez előtt áll a pénz. Ezzel azért tényleg félre lehet tenni.
Mennyi pénzről beszélünk?
Pozíciótól függ, de magamból kiindulva bárosként, óceánjárón akár 6-700.000 forintot megkeresek, de e fölött is lehet keresni, meg ez alatt is. 400.000 alatt én még nem hallottam bárosról. Ez önmagában nem olyan kiugró összeg, de azt hozzá kell tennünk, hogy ebből te nem költesz se szállásra, se kajára, igazából semmire, hacsak nem dohányzol, szórakozol, veszel dolgokat. Folyamin ennél kevesebb a fizetés, a jatt nem nyom annyit a latban, de ott is azért 300.000 forint fölött meg lehet keresni, ami kezdésnek tökéletes.
Hogyan lehet egy ilyen céghez bekerülni?
Sokan azt gondolják, hogy ez egy protekciós dolog, de nem az. Nekem fogalmam sem volt erről az egészről, de elég gyorsan eljutottam arra a szintre, hogy óceánjárón bartender vagyok. Vannak ügynökségek, akik tulajdonképpen munkaközvetítők, de kifejezetten hajós munkákra közvetítenek. Folyamira akár egy hét alatt kijuttatnak úgy, hogy minden el van intézve. Óceánjáróra hosszadalmasabb, itt hónapokról beszélünk, minimum 3 hónapról, és az egy gyors ügyintézésnek számít. Nyilván ezt nem lehet nagyon lerövidíteni akkor sem, ha az atyaúristent kéred meg (nevet), mert ugye kell vízum, kell olyan komolyabb orvosi vizsgálat, amit kér a cég, kell oltás, erkölcsi bizonyítvány, útlevél és azért ez mind idő: elmenni, végigcsinálni, megvárni, hogy megkapd a papírt.
De attól is függ, hogy kell-e várni magára a cégre. Ha én kitalálom, hogy egy kifejezett céghez akarok menni, de ők nem interjúztatnak, csak jövő nyáron, akkor akár egy év is lehet, mire kijutsz, de ha pont elkapod a hullámot, hogy ők épp keresnek embereket, akkor lehet akár 3-4 hónap. De annyi biztos.
Készítette: Profession.hu
