Elbocsátották? 4 tipp az újrakezdéshez

Elbocsátás, leépítés, kirúgás. Mindegy, minek nevezzük, a lényeg nem változik. A főnökünk közli velünk, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt munkánkra, majd megköszöni eddigi tevékenységünket. A munkahely megszűnése ugyanolyan pszichológiai folyamatokat indít el egy gyakornoknál, mint egy vezérigazgatónál, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hamar és hogyan jutunk túl rajta. 

Az alábbiakban olyan tippeket gyűjtöttünk össze, amelyek segíthetnek a továbblépésben. Ne felejtsük, az elbocsátás a gyászhoz hasonló folyamatokat indíthat el bennünk. Ha megértjük, mi és hogyan zajlik bennünk, könnyebben fel tudjuk dolgozni a történteket.

1. Tudatosítsuk, mit jelent és mit nem jelent az elbocsátás

A tény, hogy karrierünk adott pillanatában meg akarnak válni tőlünk a munkahelyen, nem jelenti azt, hogy személyünkkel, munkamorálunkkal vagy készségeinkkel lenne baj. Fogjuk fel a kirúgást annak, ami: egy vállalat a szervezeti felépítését próbálja összhangba hozni jelenbeli üzleti helyzetével és jövőbeli stratégiájával. Ennek keretében arra az elhatározásra jutnak, hogy a pozíció, amit betöltöttünk és a feladatok, amelyeket elvégeztünk már nem nélkülözhetetlenek a cég számára.

Fontos tehát tudatosítani, hogy a pozíciótól válnak meg, nem pedig a munkavállalótól. Ha arról van szó, hogy valaki más érkezik a helyünkre, tehát nem a pozíciónk szűnik meg, a kirúgás akkor sem a személyünk ellen irányul. Az állás lehet, hogy úgy fejlődött tovább, hogy már más készségekre vagy tapasztalatokra van szükség annak sikeres betöltéséhez.

2. Legyünk tudatában a gyász különböző stádiumainak

Ne érjen minket váratlanul, hogy a gyász különböző stádiumain fogunk keresztül menni attól a pillanattól kezdve, hogy közlik az elbocsátás tényét. Ezek a következők:

sokk
düh
ellenállás
elfogadás
segítségkérés

Normál esetben az emberek különböző sebességgel mennek végig ezeken a szakaszokon és az is gyakran előfordul, hogy egy szakaszból többször is visszalépnek korábbiakba, mielőtt eljutnak az "elfogadás” és a "segítségkérés” állapotába. Minél előbb tudatosítjuk magunkban, hogy melyik fázisnál tartunk és milyen tüneteket produkálnak ezek a szakaszok, annál hatékonyabban fogunk tudni új álláslehetőségek után nézni.

3. Ne várjuk meg a teljes elszakadást a cégtől

Sokaknál előfordul, hogy annak ellenére, hogy tudják, hogy jövő hónaptól már nem kell bejárniuk, a cégtől való kilépés elhúzódik. A különböző adminisztrációs feladatok, a szabadságok kivétele, kifutó projektek lezárása, valamint a kapott végkielégítés miatt még igen sokáig abban a tudatban ringathatják magukat, hogy nem hagyták el a céget.

Ne essünk abba a csapdába, hogy már csak akkor realizáljuk valójában az elbocsátás tényét, amikor az utolsó fizetés/végkielégítés összegét feléltük, és nincs több ürügyünk sem már arra, hogy bejárjunk az irodába. Kezdjünk el azonnal új állás után nézni, különösen, hogy az elbocsátástól számítva átlagosan több mint 3 hónapot vesz igénybe az új munkahely megtalálása.

4. Kerüljük az áldozat szerepet

Nagyon fontos, hogy pozitívak maradjunk és a munkahely elvesztése ne jelentsen egyfajta bűnbakkeresést. Ne rendezkedjünk be az áldozat szerepébe, mert ez csak pótcselekvés. A "miért pont én?” mentalitást helyett koncentráljunk arra, hogy életünk új fejezete kezdődik, mely rengeteg fejlődést hozhat. Sokat segít, ha nem engedjük szétesni magunkat és a megszokott időben felkelünk, a "munkaidőt” pedig aktív álláskereséssel töltjük.

Készítette: Khojaste K

Címkék: munka, elbocsátás, leépítés, felmondás, álláskeresés