Az első munkanap: a vissza nem térő lehetőség

Ha a közelgő első munkanapunkra várunk, az azt jelenti, hogy sikeresen teljesítettük a felvételi folyamatot, vagyis az első és legfontosabb dolgunk, hogy ünnepeljünk! „Ez egy lényeges lépés, hiszen az ünneplés mindig egy kis megállás, az aktuális eredményünk tudatosítása, amire a lelkünknek nagy szüksége van. Ahogy korábban fogalmaztunk, két csatán már túl vagyunk, és most jönnek az utóvédharcok, vagyis az első munkanap, és az azt követő próbaidő, amihez bizony fel kell vérteznünk magunkat” – kezd bele a témába Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológus, a Siker tervezhető c. könyv szerzője.

Hangolódjunk

Egy új állás egy új kezdet is egyben, az első munkanapra és az azt követő hetekre a legtöbben mégsem készülnek, úgy vannak vele, hogy majd lesz, ahogy lesz. Ez hatalmas hiba, ugyanis enélkül csupán a történések elszenvedői lehetünk, de nem lesz ráhatásunk a dolgok alakulására, ami bizony hosszú távra is determinálhatja a pályánkat az új helyen. „Elengedhetetlen, hogy tudatosan rákészüljünk a munkakezdésre: hova megyünk, kik lesznek a kollégáink, hogyan kell felöltöznünk… Persze nem kell gondolatolvasónak lennünk, érdeklődő kérdéseinket bátran feltehetjük a HR-esnek, akivel a felvételi folyamat során már szorosabb a kapcsolatunk. Kérjünk tőle tanácsot, mire figyeljünk az első napokon, és mi az, ami kerülendő. A leendő főnökünkről is informálódhatunk, például, hogy a kérdező, proaktív dolgozót kedveli-e a jobban, vagy a kiváró, csendben, lassan betanuló attitűdöt favorizálja” – hívja fel a figyelmet a nulladik lépésre Imre.

Amennyiben ezt a direkt kíváncsiságot távol érezzük magunktól, a szakember szerint annak mindenképp érdemes utánajárnunk, hogy milyen keresztnevek fordulnak majd elő a részlegen, ahová készülünk, gyakran a céges weboldalról, vagy akár a közösségi oldalakról is megtudhatjuk ezeket az értékes információkat.„Amikor valamennyi új kollégánk, illetve a vezetőség másnap bemutatkozik, az előrelátásunknak köszönhetően már elővételezett horgonypontokhoz tudjuk kapcsolni az arcokat, vagyis könnyebb lesz memorizálnunk, ki kicsoda. Sok kellemetlen pillanatot előzhetünk meg ezzel, hiszen az első kézfogás izgalma gyakran teljesen elviszi a figyelmet, és ha akkor hallunk először egy-egy nevet, nagy eséllyel azonnal el is felejtjük, néhány héttel később rákérdezni pedig roppant kínos lehet.”

Ahhoz, hogy a belépőnk igazán tudatos legyen, ajánlott átgondolnunk még egy kérdést! „Bár látszólag csupán játék a ragokkal, mégsem mindegy, hogy a cégben, a cégnél vagy a cégnek fogunk-e dolgozni, az egyes formák más-más lélektani attitűdöt testesítenek meg. Az első a teljes elköteleződésről, a valahova tartozás erős igényéről, mi több, a céggel, annak értékeivel való azonosulásról szól. A valakinek dolgozni kifejezés éppen ennek az ellenpontja, ami független, partneri viszonyulást fejez ki, míg a vállalatnál tevékenykedni annyit tesz, hogy jelenleg ugyan ott van az állásunk, de nyitottak vagyunk akár egy kedvezőbb ajánlatra is. Ezek tükrében egyrészt térképezzük fel, mi árad a szervezeti kultúrából, másrészt tisztázzuk, számunkra melyik az alappreferencia. Jó esetben a kettő igen közel van egymáshoz, és nem esik majd nehezünkre leendő munkaadónkkal összhangban nyilatkozni, de az is tanulságos, ha más eredményre jutunk, az ugyanis nem feltétlenül jósol majd hosszútávú együttműködést” – fejti ki a pszichológus.  

A bűvös első benyomás

Elcsépelten hangzik, mégis nagyon igaz, hogy első benyomást csak egyszer tehetünk, ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan is tesszük azt. „Már az iskolában megtapasztaljuk, hogy az első néhány hét alatt eldől, ki számít megbízható, rendes tanulónak – ő az elkövetkező években is annak minősül majd, szemben azzal, akit rendetlennek és lustának titulálnak a kezdetekkor, ő ugyanis a negatív címkét viseli majd magán hosszú távon is. A kérdés tehát: hogyan is kelthetünk jó benyomást? Egyáltalán tudunk-e pozitív benyomást kelteni magunkról? Gondoljuk végig, min múlik, hogy a rólunk alkotott kép milyen előjelű lesz! Amire biztosan számíthatunk, hogy új munkatársaink érdeklődni fognak arról, kik vagyunk, honnan jöttünk, mivel foglalkozunk. Legyen erre egy frappáns válaszunk, és ne csupán a szavakra koncentráljunk, vigyünk bele valami egyedi nonverbális jelet, ami miatt emlékeznek majd ránk, de az is sokat nyom a latban, hogy mennyit mosolygunk, megvillantjuk-e a humorunkat, vagy épp kíváncsiak vagyunk-e a többiekre” – sorolja interjúalanyunk.   

Az is lényeges egy új helyen, hogy hogyan tudunk bekerülni a cég, a közösség vérkeringésébe – erre sem árt előre felkészülni, különösen akkor, ha a kapcsolatteremtés nem az erősségünk. „Törekedjünk az arany középútra, ugyanis jellemzően sem a túlságosan nyomulós, sem a nagyon visszahúzódó munkavállalóknak nem terem babér. Amennyiben nincs szervezett módja a csapatba érkezésnek, figyeljük meg, hogyan zajlik az ebéd az új helyen, például kik ebédelnek együtt, rendelnek vagy az irodán kívül esznek-e – ezek jó kapcsolódási pontokat teremtenek számunkra. A helyzet ugyan nem kedvez az introvertált beállítódásúaknak, akik valószínűleg legszívesebben az asztaluknál, csendben fogyasztanák el az otthonról hozott ebédjüket, a szimpátiakeltéshez azonban elengedhetetlen a beszélgetés a nekünk még idegenekkel, mivel így tudunk kommunikációs hidakat építeni feléjük, vagyis a beilleszkedésünk nagyban függ a kezdeményezőkészségünktől, nyitottságunktól, amihez akár az alaptermészetünket is le kell győznünk az első néhány hétben” – vallja Imre.

A tettek mezeje

Ami a szó szerint vett munkába állást illeti, a tanácstalanság, tétovaság nem ritka jelenség, főleg akkor, ha nem kaptunk egyértelmű utasítást a feladatainkról. „Ha valamivel nem vagyunk tisztában, kérdezzük meg. Amennyiben a szektor, ahová érkeztünk és saját habitusunk is lehetővé teszi, egy erősebb indítást is bevállalhatunk: kezdeményezzünk egy 10-15 perces beszélgetést a felettesünkkel, és kérjünk tőle útmutatást, milyen szempontok mentén értékel majd bennünket a próbaidő végén. Így támpontokat kaphatunk a prioritásairól, és arra fókuszálhatunk, ami számára ténylegesen fontos. Ha ezt a kezdést nem érezzük helyénvalónak, akkor sem kell sodródnunk az eseményekkel. A kollégáink biztosan ki akarják majd deríteni rólunk, hogy mihez értünk, miben vagyunk jók. Fogalmazzuk meg magunknak, mi is a szakterületünk, érdeklődési körünk, melyek azok a feladatok, amelyeket szívesen végeznénk, amelyeket eredményesen, nagy tapasztalattal tudunk teljesíteni, majd megfelelően becsomagolva kommunikáljuk is ezeket, mi több, bátran tereljük arra a szót, amiről beszélni szeretnénk” – oszt meg egy proaktív technikát a szakember.

A fentieken túl nagyrészt rajtunk is múlik, képesek vagyunk-e mérhetővé tenni a feladatainkat, azaz a végére járunk-e, mit is jelent a munkaköri leírásunk a gyakorlatban. „Amennyiben például egy projektet jelölnek ki számunkra, derítsük ki, milyen konkrét feladatok tartoznak hozzánk, illetve mi a hatókörünk. Ha vannak a szervezetben alánk vagy mellénk rendelt munkatársak, informálódjunk arról is, hogy milyen teendőket szabad vagy épp kell delegálnunk, és kinek. Ez is segít tisztázni, pontosan mit várnak el tőlünk, ha ez megvan, már semmi nem tarthat vissza bennünket” – hangsúlyozza a pszichológus. Imre szerint mindezek az eszközök az első néhány nap, illetve hét technikái, de ha kellően tudatosak vagyunk, ezek egy olyan komplex stratégia részei, amely nem csak a jelenre van tekintettel, hanem arra is, amerre tartunk, ahová szeretnénk eljutni az aktuális karrierállomásunk által, majd pedig azt követően.

Kövessük a tanácsokat, és vállaljunk felelősséget önmagunkért, hogy mi irányíthassuk mindazt, aminek a részesei vagyunk. Ha még nem találtuk meg a számunkra megfelelő állást, nézzünk szét, a legfrissebb lehetőségek között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, ha pedig tovább növelnénk esélyeinket, váljunk láthatóvá a munkáltatók számára is.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, állásinterjú, első munkanap, első benyomás, felkészülés