Állás nélkül: fókuszáljunk a megoldásra!

Amikor váratlanul kézhez kapjuk a felmondásunkat, az felér egy hatalmas arcon csapással: egy negatív visszajelzés, ami különféle reakciókat válthat ki az érintettekből. Egyesek úgy érzik, az egész világ összeesküdött ellenük, dühösek, mert nem tartják jogosnak, amit az élettől kaptak, és megbénítja őket a kudarcélmény. Másokat ugyan szintén rosszul érint az elbocsátás ténye, mégis a kihívást és a lehetőségeket látják benne, ezért szinte azonnal a tettek mezejére lépnek, ami az álláskeresést illeti. Hogy miből fakadnak ezek az eltérések, és vajon az utóbbi, aktív hozzáállást bárki magáévá teheti-e, arról Csontos Timi coach-ot és trénert kérdeztük.

A körülményeken múlik, vagy rajtam?

„Már az 1950-es évektől foglalkoztatja a kérdés a szakembereket, vajon van-e különbség az egyes emberek között a tekintetben, hogy milyen mértékben gondolják úgy, van ráhatásuk arra, ami velük történik, illetve mennyivel sikeresebbek azok, akik hiszik, hogy ők tartják kézben a saját életük irányítását. A téma újra és újra felvetődik, megannyi kutatást indikálva, amelyek eredményeként a külső és belső kontrollhely elmélete született meg. Eszerint vannak, akik a nehéz helyzeteket a balsorssal, a szerencsével, a körülményekkel magyarázzák, és úgy hiszik, a történések alakulása leginkább nem rajtuk múlik – ők a külső kontrollhelyes gondolkodók. A belső kontrollhelyes gondolkodás az ellenkezőjét takarja, vagyis az ide tartozók meggyőződése, hogy csakis ők befolyásolják, mi történik velük” – kezd bele a rendkívül érdekes témába Timi.

Nem meglepő módon, azok, akik a körülmények okozta problémák helyett a tényleges megoldásra fókuszálnak, ezáltal gyakorolva a kontrollt az életeseményeik felett, számos területen sikeresebbek, beleértve az álláskeresést is. „Egy nagyszabású, 17.000 főt vizsgáló németországi kutatás egyértelműen rámutatott, hogy az álláskeresés eredményessége és a gondolkodásmód között szoros a kapcsolat. Akik belső kontrollhelyesek általában jóval intenzívebben keresik a lehetőségeket, több álláspályázatot adnak be, azaz több energiát fektetnek abba, hogy el tudjanak helyezkedni, mint azok, akik úgy érzik, esélyeiket leginkább a munkaerőpiaci feltételek, a szakmájukban tapasztalható kevés nyitott pozíció és nagy verseny determinálják” – osztja meg interjúalanyunk.

A befektetett energia mindig megtérül, hiszen azok, akik aktívabban tesznek azért, hogy állást találjanak, több ajánlatot kapnak, válogathatnak a lehetőségük közül, és gyorsabban tudnak elhelyezkedni, mint azok, akik leginkább a rajtuk kívülálló tényezőket hibáztatják jelenlegi nehézségeikért. „És hogy feltegyük az i-re a pontot: a megoldásfokúszú gondolkodók táborába tartozók jellemzően jobb fizetést is kapnak, mint a külső kontrollhelyesek. Ennek több oka is lehet, ugyanis a kiemelkedő bérezés lehet egy tudatosabban felépített karrierút eredménye, de összefüggésben állhat azzal is, hogy a belső kontrollhelyesek bíznak a saját képességeikben, és bátran vállalják a kockázatot, ami egy számukra kedvezőtlen ajánlat visszautasításával jár, mivel hisznek abban, hogy sokkal jobbat fognak találni” – teszi hozzá az előbbiekhez a szakember.

Nem minden fekete vagy fehér!

Fontos kiemelni, hogy életünkben számtalan különféle helyzet adódik, amelyek más-más megoldási mechanizmust kívánnak, vagyis nem állíthatjuk, hogy mindig a belső kontrollhelyes hozzáállás lesz a befutó! „Amikor például csoportos létszámleépítés vagy egy osztály megszűnése okán veszítjük el a munkánkat, akkor épp a külső kontrollhelyes gondolkodás segít minket abban, hogy a történéseket a cég kedvezőtlen piaci helyzetével vagy nem gazdaságos működésével hozzuk összefüggésbe, ne pedig a teljesítményünkkel magyarázzuk, mondván, hogy nem tettünk meg mindent, hogy minket tartsanak a vállalatnál” – figyelmeztet Timi.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a gondolkodásunk két irányba is huzalozható, az a kezünkbe adja a választás lehetőségét, vagyis rajtunk múlik, egy-egy szituációban melyik stratégiát választjuk, és nem kérdés, hogy a sikerre vezető mellett érdemes letenni a voksunkat. „A nehéz helyzetek megélésében és életünk egészére gyakorolt hatásában is szembetűnő különbségek figyelhetők meg a hozzáállásunk függvényében. Természetesen az elbocsátás mindenki számára csalódás, azonban akik úgy tudják, hogy a képességeiken múlik a jövőjük, vagyis rendelkeznek egyfajta önbizalommal, képesek figyelmen kívül hagyni életük aktuálisan kevésbé sikeres területét, vagyis a munka világát, és nem engedik, hogy a rossz élmény mindennapjaik más szegmenseibe begyűrűzzön. Szülőként, barátként, vagy a hobbijukban továbbra is eredményesnek érzik magukat, töltekeznek a pozitív impulzusokból, így könnyebben tudják kezelni a velük történteket. Akiknek az élete egészén átcsorog a kudarcélmény, azok komoly konfliktusba kerülhetnek saját magukkal, és azt érezhetik, hogy mindenre alkalmatlanok, ami a sikeres álláskeresésnek is gátat szabhat” – vallja interjúalanyunk.

Amit ma megtehetsz…

A kutatók véleménye megoszlik arról, hogy a gondolkodásmódunk velünk született-e vagy a neveltetésünkben gyökeredzik, az viszont kétségtelen, hogy a közvetlen környezetünk rendkívül nagy hatással van ránk. „A munkahely elvesztése mindig egyfajta önismereti út, ami sokak számára akár azt a felismerést is meghozhatja, hogy mondjuk a szülői mintát követve a velük történtekért a sorsot, a kiszámíthatatlan világot, a kegyetlen munkáltatókat okolják, ahelyett, hogy a megoldást keresnék. Aki ideáig eljut, az képes lesz a változtatni a hozzáállásán, mégpedig egészen egyszerűen” – avat be Timi.

És folytatja: „Vegyünk egy lapot, és rajzoljunk rá két koncentrikus kört, egy kisebbet, és köré egy nagyobbat. A nagyobb körbe kezdjük el felírni mindazokat a tényezőket, amelyek hatással vannak a jelenlegi helyzetünkre, és amelyeken nem tudunk változtatni, például: kevés állást találunk abban az iparágban, ahol eddig dolgoztunk, vagy abban a pozícióban, ahonnan elbocsátottak minket, viszont nagyon sok a jelentkező. Az elérhető bér szintje, illetve a kiválasztási folyamatok hosszúsága is rajtunk kívülálló körülmény. Ezután a kisebb körbe jegyezzük fel mindazt, amit aktuálisan megtehetünk, hogy növeljük az esélyeinket, majd kezdjünk is ezek megvalósításába!”

Lehetséges, hogy új, profi önéletrajzra van szükségünk, amihez konzultálnunk kell egy szakemberrel, vagy a profilképünk elavult, és ideje újat készíttetnünk. Valószínűleg az álláskeresésben is lehetünk aktívabbak, töltsünk naponta időt a legfrissebb hirdetések átböngészésével, tisztázzuk személyes prioritásainkat, majd kérjünk értesítést a nekünk megfelelő munkákról. Önéletrajzunkat a munkáltatók számára is elérhetővé tehetjük, ahogy kapcsolatrendszerünk felfrissítése is segítségünkre lehet: látogassunk el egy-két szakmai eseményre, és tegyük naprakésszé LinkedIn profilunkat is! Előfordulhat, hogy egy kompetencia-hiányunk akadályoz bennünket az elhelyezkedésben, és mondjuk a német nyelvtudásunkat kell fejlesztenünk, hogy a külföldi munkalehetőségek is megnyíljanak előttünk.

„A sort még hosszan folytathatnánk, és ez pontosan így van akkor is, amikor belekezdünk az első ötleteink kivitelezésébe, ugyanis a befolyásolási körünk folyamatosan nőni fog. Amint megtapasztaljuk, hogy az energiaráfordításunk meghozza a sikert, vagyis saját magunknak is bizonyítjuk, hogy a megoldásfókuszú gondolkodás működik, egyre inkább képesek leszünk alkalmazni, magunk mögött hagyva a korábbi gyakorlatot” – összegzi a coach.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék:elbocsátás, álláskeresés, megoldásfókusz, siker, karrier