A visszautasítás két oldala

Egy állásinterjú utáni visszautasítás szinte sosem jó érzés: megtépázhatja az önbizalmunkat, érezhetjük magunkat megbántódva, csalódottan. De a lényeg mégis az, hogy a visszautasítás időnként szinte elkerülhetetlen, és nem biztos, hogy minden esetben személyes kudarcról van szó. 

Gyanús jelek, hogy nem sikerült jól az állásinterjú

Előfordul, hogy életünk legjobb interjúja után jön a váratlan csalódás, de bizony olyan is megesik, hogy már menet közben sejthető, hogy vakvágányra futottunk.

Gyanakodjunk, hogy visszautasítás lóg a levegőben, ha:

• Túl rövid volt az interjú: ha alig negyedórát töltöttünk a személyes interjún, akkor majdnem biztos, hogy a, valamivel kiütöttük a biztosítékot b, úgy alakult hogy előttünk megtalálták a munkatársat a meghirdetett pozícióra és már csak udvariasságból hívtak be minket. Sajnos ilyen még a legnagyobb jóindulattal is előfordul, ha napon belül több ígéretes jelentkezővel is találkoznak.
• Nem volt kémia: ha a beszélgetés olyan érzéssel töltött el bennünket, mintha két különböző bolygóról érkezett faj próbálná felvenni a kapcsolatot, nos akkor valószínű, hogy nem alakult ki semmiféle kémia közöttünk. Márpedig a szimpátia, a közös hang megtalálása a szakmaiság mellett -főleg csapatmunka esetén- sokat nyom a latban. 
• Nem voltak érdeklődőek: ha az interjúztató ásítozik, az óráját nézi, a telefonját nyomogatja - sajnos nem túl biztató jelek. 
• Egyértelműen rosszul válaszoltunk egy fontos kérdésre: ha a hozzáértésünket tesztelő kérdésben hatalmasat hibázunk, vagy egyszerűen csak nincsen válaszunk, akkor számíthatunk rá, hogy ezt a rossz pontok közé könyvelik majd. Persze menthetjük a helyzetet azzal, hogy utánanézünk vagy e-mailben helyesbítünk, de a helyszíni beégés könnyen maradandó nyomot hagyhat a rólunk kialakult képen.

Ne vegyük magunkra

Nem biztos, hogy a visszautasításnak bármi köze van a személyünkhöz. Lehet, hogy ez egyáltalán nem rólunk szól. "Mit rontottam el?" "Valami rosszat mondtam?" Biztos, hogy feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket. Pedig könnyen lehet, hogy egy jó hangulatú interjú és egy remekül összeállított önéletrajz sem elég egy munkához: azért, mert egyszerűen egy másik jelentkezőé még jobban illik a vállalathoz. Vagy azért, mert akadt egy tapasztaltabb jelentkező. Ezek a dolgok kívül esnek a saját hatáskörünkön. Amit viszont mindig megtehetünk, és tegyünk is meg: állítsuk össze önéletrajzunkat a konkrét állásra szabva, és készüljünk fel az interjúra. Ennyi kell ahhoz, hogy legközelebb esetleg a mi jelentkezésünk érjen egy állásajánlatot.

Kérjünk visszajelzést!

Ha valamire jó lehet egy kudarc, akkor arra mindenképp, hogy tanuljunk belőle. Az a legritkább eset, hogy a munkáltató automatikusan visszajelzést adna, egy udvarias levél azonban általában elég ahhoz, hogy választ kapjunk.

Például egy ilyen levéllel nem nyúlhatunk nagyon mellé: „Köszönöm a visszajelzést, sajnálom, hogy nem engem választottak. Nagyon érdekes volt az interjú, és azóta is úgy gondolom, hogy ez az iparág/pozíció igazán nekem való. Ha van bármilyen visszajelzése vagy észrevétele az interjval vagy az önéletrajzommal kapcsolatban, ami segíthetné a munkakeresésemet, azt nagyon szívesen fogadom. Előre is köszönöm, szép napot!”

Lehet hogy egyáltalán nem reagálnak, és ha jön is válasz, ne várjunk részletes elemzést, az is elképzelhető, hogy nem fog jólesni az üzenet, de abban biztosan segíthet minden visszajelzés, hogy megfigyeljük külső szemmel is saját viselkedésünket, és ha szükséges, változtassunk. Arról nem is beszélve, hogy a munkáltatónak is megmutathatjuk, szívesen fejlődnénk, nyitottak vagyunk a változtatásra: ha az első számú jelöltjük esetleg nem válik be, elképzelhető, hogy adnak nekünk egy második esélyt. A visszajelzések nemcsak munkakereséskor, de a munkahelyünkön is fontosak - erre olvashatók korábbi cikkünkben a részletek. 

Így mondjunk nemet

Megvolt az interjú, jól sikerült, megérkezett az állásajánlat. Visszakoznánk.

Miért utasítsunk el egy állásajánlatot?

Például azért, mert

- máshonnan kaptunk egy jobb ajánlatot

- számunkra vállalhatatlanok a munkavégzési feltételek

- az interjú során valami kellemetlenség ért bennünket, ami miatt rosszak a megérzéseink

Szerencsére a munkaerőpiacon mindkét fél tehet ajánlatot és mondhat nemet, így aztán álláskeresőként is visszautasíthatjuk a beérkezett ajánlatot - persze nem mindegy, hogyan.  Ha mi vagyunk azok, akik elutasítjuk az ajánlatot, azt is tegyük kedvesen és nagyvonalúan. Fizetéssel kapcsolatos gunyoroskodásra, munkaidő, túlóra mennyiségével kapcsolatos cinizmusra semmi szükség: köszönjük meg az interjút és ha érdeklődnek, tényszerűen vázoljuk az okokat.

Hagyjuk nyitva az ajtót

Tartsuk fenn a jó viszonyt! Sosem lehet tudni, hogy mikor merülhet fel a nevünk egy újabb állás kapcsán. Lehet, hogy nem most azonnal, hanem évekkel később jutunk eszébe a hr-esnek, amikor már rég egy másik, de témánkba vágó cégnél dolgozik. Ki ne örülne egy semmiből érkező jó ajánlatnak?

Köszönjük meg a lehetőséget

Köszönjük meg az interjút, és ha döntésünk végleges, jelezzük, hogy úgy döntöttünk, nem fogadjuk el az ajánlatot. (Persze ha úgy gondoljuk, hogy munkaidőben, rugalmasságban vagy fizetésben lehet és érdemes még alkudozni, ne hagyjuk annyiban! Gyakran van még némi mozgástér a bérek és a munkavégzés tekintetében, ha úgy érezzük megéri, folytassuk a tárgyalásokat.)

Például mondhatjuk így: "Köszönöm az ajánlatot. Átbeszéltem a családommal, és közösen azt a döntést hoztuk, maradok a meglévő munkahelyemen."

Vagy így: "Köszönöm az interjút és az ajánlatot. Párhuzamosan egy másik céghez is pályáztam és az ő ajánlatuk jobbnak bizonyult. Nagyon jól éreztem magam az interjún Önöknél is, ezért remélem erre az állásra is hamarosan megtalálják a csapattagot."

Mindig legyen írásos nyoma is a döntésünknek: foglaljuk össze levélben is, hogy nem fogadjuk el az ajánlatot. Elegendő ez esetben egy tényszerűen megfogalmazott, rövid e-mail, akár a korábbi telefonos egyeztetésünkre hivatkozva.

Összefoglalva: a visszautasítás sosem esik jól. Nehéz visszautasítani és még nehezebb visszautasítást kapni: ennek ellenére törődjünk bele, hogy aki munkát keres, azzal mindkét eset gyakran előfordulhat. Ne vegyük a lelkünkre, ne keseregjünk, hanem vonjuk le a következtetéseket, a helyzetet pedig mindig kezeljük higgadtan. 

Ha visszautasító választ kaptunk, akkor is igyekezzünk pozitívan reagálni: ha úgy érezzük, hogy lehet az ügyben tanulság számunkra, kérjünk visszajelzést, hogy miben fejlődhetnénk. Lehet, hogy egy hasznos új szemszögből láthatjuk magunkat vagy lökést kapunk egy új tudás elsajátításához. 
 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala