„A balesetem után felszámoltam a régi életem”

Interjúalanyunk, Andor Eszter számára a 2012-ben elszenvedett súlyos autóbalesete több mint sorsfordító volt, amiről a felépüléséről szóló könyvének címe is árulkodik: Halj meg, hogy élni tudj. Ma Eszter egészen másképp él, mint a tragikus októberi nap előtt, gyógypedagógusként, kineziológusként, családterapeutaként, coachként és a TraumaAmbulancia Egyesület alapítójaként pedig már ő segíti a krízisben lévőket. Hogy mit jelent számára a baleset, miért hálás a történtekért, és hogyan fordította önmaga javára ezt a nem mindennapi eseményt, arról beszélgettünk.

P: Mesélj a baleseted előtti időszakról, ami ma már szó szerint a múltnak tekinthető.

Eszter: Gyógypedagógusként dolgoztam, ami mellett egy MLM üzletben voltam felsővezető és egyetemre is jártam, vagyis folyamatosan zsonglőrködtem az idővel. Egészen más értékrendet követtem akkoriban, ugyanis elsősorban a pénz motivált. A legjobbkor történt ez a tragédia, hiszen rossz úton jártam. Nem meglepő módon a balesetet is egy üzleti út alkalmával szenvedtem el.

P: Hogyan történt a tragédia, és mi jött azután?

Eszter: Ausztriában, egy 87 éves sofőr által vezetett autó sodorta el az enyémet, ami az ütés hatására negyven métert repült. Elveszítettem az eszméletemet, majd kómába is kerültem, de a közvetlen követkemények közé sorolható a fél oldali bénulás, és a szemidegbénulás – többszöri koponyalékelésen és több életmentő műtéten is átestem.  Úgy gondolom, nem ok nélkül történt mindez: a balesetem előtti estén egy nagyon komoly konfliktusom volt, és azt éreztem, hogy nem akarok már tovább így élni.

P: Nem mindennapi módon zárult le életed egy korábbi szakasza, majd kezdődött el egy következő, amibe a csodának számító gyógyulással léptél be. Mi zajlott benned ezekben a hónapokban?

Eszter: A baleset október 21-én történt, de a súlyos sérülések ellenére az ébredésem után olyan gyorsan javult az állapotom, hogy január 5-én már a saját lábamon jöttem ki a kórházból. Mindent újra kellett tanulnom, de ahogy kikerültem az intenzívről, és Szombathelyen elkezdődött a rehabilitációm, kizárólag magamra figyeltem, ami a gyógyulásomhoz rendkívül fontos volt, éppúgy, mint a Gondviselésbe vetett hitem. Kétséget nem tűrően elutasítottam, hogy beteg vagyok, mert egyszerűen nem akartam a betegtársak közé tartozni. Nem vettem részt a közös étkezéseken sem, és kerültem minden interakciót a lábadozókkal, sőt a barátaimmal is, mivel egyáltalán nem volt szükségem arra, hogy bárki szemében sajnálatot lássak. A rengeteg gyógytornának köszönhetően fokozatosan kezdtem megerősödni, ami mellett igyekeztem a szellememet is felfrissíteni olvasással, hanganyagokkal. Végig az a kép volt előttem, hogy ugyanúgy fogok magassarkúban járni, vezetni, sőt, újra hosszú, göndör hajam lesz, mint korábban.

P: Amit magad előtt láttál, az meg is valósult, ugyanakkor sok minden megváltozott. Hogyan alakult a szemléleted a felépülés során?

Eszter: Nekem egy élet alatt megadatott kettő, hiszen volt az előző életem, amiből egyetlen egy pont maradt meg, mégpedig a családom, minden mást, a munkát, a párkapcsolatot felszámoltam, szigorú barát-leltárt tartottam, és a jelenlegi életemben már egészen másképp élek. Minden tekintetben mérlegre tettem, hogy mi az, ami ténylegesen hozzáad a mindennapjaimhoz, hozzám és ami beletartozik az értékrendembe. Talán furcsán hangzik, de a mai napig hálás vagyok a balesetért, ugyanis ezáltal kaptam esélyt egy olyan életre, ami már nem engedi be a felszínességet, hanem a valódi, lelki mélységekről szól. Sok munkába telt ezt felépíteni, de megérte!

P: A munkában, a karrieredben is új fejezet kezdődött.

Eszter: A baleset után nagyjából egy évvel tértem vissza a munka világába, elhagytam a tanári pályámat, és kezdetben óvodai gyógypedagógusként dolgoztam. Emellett építettem a leendő praxisom is, majd meg is nyitottam a saját rendelőmet, ahol kineziológusként, coachként és terapeutaként tevékenykedem. A tanulmányaimat már a baleset előtt elkezdtem, de valójában csak a felépülés után értek össze a szálak, és találtam meg a valódi hivatásom. A személyes elakadások feloldása mellett kiemelten foglalkozom a munka-magánélet egyensúlyának kérdéseivel is, rendszeresen tartok workshopokat, előadásokat a témában. Szívből gondolkodom, élek és dolgozom, nagyon szeretem mindazt, amit jelenleg csinálok, és a visszajelzések is megerősítenek abban, hogy jó helyen vagyok: kiemelkedő társadalmi szerepvállalásért Prima Primissima díjat nyertem idén.

P: Terapeutaként hogyan tudsz táplálkozni a saját történetedből? Mit adsz ebből tovább a klienseidnek?

Eszter: Mindig azt szoktam mondani a hozzám fordulóknak, hogy soha nem szabad megvárni, hogy egy tragédia, vagy egy hatalmas veszteség ébresszen rá bennünket arra, hogy rossz irányba haladunk. Nap mint nap rengeteg jelet kapunk, én is rengeteg pofont kaptam már a baleset előtt, de mindet figyelmen kívül hagytam, egészen addig, amíg ténylegesen parkolópályára nem kerültem, és el nem gondolkodtam azon, hogy hogyan is akarom folytatni, milyen tudatosággal, milyen alapok mentén. Aki most él meg egy krízist, legyen az elbocsátás, vagy bármilyen magánéleti nehézség, annak azt üzenem, hogy ne essen kétségbe, mert a változás mindig jót hoz, mindig lehetőséget teremt valami újra, és jellemzően olyan területen, ahol már nem éreztük önazonosan magunkat, vagy nem hoztunk meg korábban egy döntést. És a másik tanácsom: mindig beszéljük ki magunkból, ami nyomaszt minket.

P: Végezetül: hogy látod a jövőd, mik a terveid?

Eszter: A sikert és a célokat már nem feltétlenül a karrier szintjén mérem, sokkal fontosabbá vált számomra, hogy a magánéletemben, a családom által megteremtett burkomban minél teljesebben és minőségibben éljem meg a mindennapokat. Emellett szakemberként az a mozgatórugóm, hogy minél többeknek tudjak segíteni, ehhez igyekszem folyamatosan bővíteni az eszköztáram – ezek az igazi sikerek az én szememben.

Merítsünk a fenti történetből, és ha épp nehézségeken is kell túllendülnünk, próbáljuk meg a javunkra fordítani a változást. Álláskeresőként számtalan lehetőség áll nyitva előttünk, és akár a régi álmainkat is megvalósíthatjuk. Válogassunk a több ezer álláshirdetés között, vagy keressünk személyes beállításaink szerint, de ne riadjunk vissza a pályaváltástól sem, ha arra húz a szívünk. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, így biztosan nem maradunk le a számunkra igazán testhezálló munkáról.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, hivatás, fejlődés, változás, baleset